Van ám itt kultúra - haiku novellák

Szépirodalom / Novellák (490 katt) Norton
  2020.08.22.

- Eddig olyan nyomorultan telt az életem - szólalt meg Szürke Farkas, az éltes indián a tábortűz közelében ülve, az őt körülvevő fiatalok gyűrűjében.

Meglehetősen hideg volt, és gyöngülni kezdett a láng, ezért rádobott néhány gallyat a tűzre.

- Még magam sem éreztem át, hogy mennyire szerencsétlen vagyok, de aztán idejöttek a nagy fehér istenek az úszó házaikon, és az egész életem megváltozott - folytatta csillogó szemmel a vén.
- Mi változott meg, nagyapa? - kérdezte kíváncsian a tíz éves Kicsi Holló.
- Először is megtudtam, hogy a vadak közé tartozom - felelte rá az öreg. - Én azonban nem akartam vad maradni, ezért utánozni kezdtem a fehéreket.
- Hogyan utánoztad őket?
- Felvettem a vallásukat, aztán rászoktam a tüzes vizükre. Zülleni kezdtem, és mindent megtettem a pénzért… loptam, csaltam és raboltam. Ó, igen! Elárultam a legjobb barátomat, becsaptam, majd hátba támadtam a testvéreimet! Hazudozni kezdtem, és embereket használtam ki a felsőbbrendűségem teljes tudatában. Aztán öltem. Rengeteget gyilkoltam!
- És megérte, nagyapa?
- Már hogyne érte volna meg? - mosolyodott el az öreg indián. - Ma már büszkén telnek a napjaim, mert elmondhatom magamról, hogy végre én is civilizált lettem!

Vége



Névmemória

- Szevasz, Petikém! - üdvözölte a köpcös Zoltán az ismerősét.
- Szia, Csabikám! - köszönt vissza a magas férfi.
- De én Zoli vagyok, Petikém.
- Én pedig Lajos - felelte a másik, és kezet nyújtott Zoltánnak.

Vége


Együttérzés

- A minap láttam az utcán egy szerencsétlen embert, akinek hiányzott mind a két lába - mondta József szomorú arccal Tibornak.
- És hogy ment? Kézen?

Vége


A házi kedvenc

Béla kutyát ajándékozott egy barátjának, Imrének, de két hét múlva a barátja dühösen hívta fel.
- Hogy a rosseb esett volna bele abba az idióta dögbe! - kiabálta zaklatottan a telefonba. - Eddig semmi baj se volt vele, de tegnap egyszerűen megvadult, és szétszedte Joli nénit! Még ha a kanapét szedte volna szét, de nem… elképesztő fogazata van annak a mocsoknak! Milyen rohadék kutyát adtál te nekem?
- Most miért vagy ilyen hálátlan, cimbora? - értetlenkedett Béla. - Ajándék pitbullnak ne nézd a fogát!

Vége


Egy kis reklám

- Gyere föl! - kiáltotta le a lépcsőház negyedik emeletéről Ilonka a földszinten várakozó Gizi néninek.
- Fáj a lábam, gyere le te! - kiáltott vissza Gizi, de ekkor hörgést hallott a háta mögül, és rájött arra, hogy valószínűleg elszabadult Kovácsék harci kutyája.

Ijedtében Gizi néni olyan sebességgel rohant fel a negyedikre, ami még egy tűzoltónak is a becsületére vált volna.

A két öreglány beugrott Ilonka lakásába, és az éltes hölgy rettegve csapta be a bejárati ajtót, de már hallották is a hörgés-morgást, és azt a kaparászást, amit egy türelmetlen háziállat hajtott végre az ajtó túloldalán.

- Jézusom! - kapott a szívéhez Ilonka, miközben elfordította a kulcsot a zárban, majd a rémülettől zihálva rogyott le egy hokedlire.
- Pedig most akartam ajánlani neked egy kitűnő gyógyszert a visszereidre, de úgy látom, hogy felesleges.
- Miért?
- Mert Gizella egy valódi gazella. Nem is tudtam, hogy te ilyen gyors vagy!
- Én se tudtam - felelte Gizi néni. - Hiába, a pitbull szárnyakat ad!

Vége


Az idegenvezető

- Erre jöjjenek, nagy fehér uraságok! - közölte lelkesen Vazuru, a bennszülött férfi, miközben szinte a földig hajolt a felfedezők előtt. - Mindjárt odaérünk!

John már unta kicsit a színes bőrű férfi alázatos modorát, de Jacknek még tetszett is a dolog. A nyurga, fehér férfi azon a véleményen volt, hogy jó, ha egy primitív bennszülött tudja, hogy hol van a helye. Eme nézetét igyekezett is kimutatni a lekezelő modorával, és az állandó utasítgatásaival.

- Nem bánnám, ha végre valami tisztességes helyre vezetnél bennünket, te vadember! - kiáltotta fölényesen. - Már nagyon elegem van ebből az átkozott dzsungelből.
- Ne aggódjanak, nagyurak, már itt is vagyunk!

A fák között egy bennszülött falu fogadta őket, és néhány pillanat múltán az őslakosok úgy rajzottak köréjük, akár a sáskák.

- Meghoztam a nagy fehér uraságokat - közölte Vazuru egy csimbókos hajú, nagydarab feketének. - Pont ebédre érkeztünk.
- Ugyan, miféle ebédet tudnátok szervírozni, ti vadak? - kérdezte gúnyosan Jack.
- Hogyhogy milyet? - értetlenkedett Vazuru. - Ti vagytok az ebéd.

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 6 db)