Az akció

Szépirodalom / Novellák (661 katt) SzaGe
  2020.09.22.

Baljós félhomály uralkodott azon a folyosón, ahol az utolsó kommandós rejtőzködött. Csak a piros vészvilágítás adott némi halovány fényt. Zéró félt, de nem adta fel, miközben egy robusztus fémláda mögött kuporgott. Csendben újratárazott, reflex célzóján beállította az éjszakai üzemmódot és felkészült. Nem akart statisztikus számításokba bonyolódni a túlélési esélyeiről, de a százalékok valahol a béka segge alatt voltak, és nem a javára. Gondolataiban két fia és felesége keringett, akiket valószínűleg már nem láthat soha többé. Ez benne volt a fegyveres szolgálat paklijában. Hiába mondogatták a társai, hogy ne nősüljön meg és ne alapítson családot, Zéró nem hallgatott senkire. Fontolgatta a kiszállás lehetőségét, de a kommandós szakma fizetését nehéz lett volna egy áruházi rakodómunkás bérével összehasonlítani.

Két órával ezelőtt még öten voltak, de a földalatti labor borzalma erősebbnek bizonyult, és a felderítés hamar vérfürdős akcióba torkollott. Ha tudták volna, hogy mi vár rájuk, akkor nagyobb fegyverekkel indulnak neki a komplexumnak. Az akció előtti eligazításon pár megbolondult embert emlegettek a felettesek, akik talán pisztollyal lesznek felszerelkezve. Esetleg késekkel és egyéb szúró fegyverekkel hadonásznak majd. De nem így történt. Egy lényt hoztak létre a tudósok mélyen a föld alatt. A genetikai manipuláció idővel félresiklott, akárcsak a biztonsági protokoll. A szörny kiszabadult, és lemészárolt mindenkit, majd elrejtőzött várva a megfelelő pillanatot a következő áldozat becserkészésére.

Zéró már az akció kezdetén sejtette, hogy nincs minden rendjén a küldetéssel. Ez volt a harminckettedik éles bevetése, de idáig még egyetlen társa se esett el. Most viszont mindenki halott volt körülötte. Megcsonkított tetemek, kibelezett hullák, letépett végtagok hevertek a szélrózsa minden irányában. Az utolsó reménye a fegyverébe vetett bizalom volt, ami még sose hagyta cserben. Lassan kitekintett a fedezék mögül. A célkeresztben egy humanoid alakot látott, ami éppen felegyenesedett. A női alak közelebb lépkedett, akit vibráló aura vett körbe. Zéró nem hitt a saját szemének, mert lengén öltözött felesége állt vele szemben úgy öt méterre. A nő levette a melltartóját, megpörgette, eldobta és megszólalt:

– Na, Zéró, férjem! Elég ebből a bizarr szerepjátékból és szeretkezzünk végre!

Előző oldal SzaGe
Vélemények a műről (eddig 2 db)