Aisa 8.

Fantasy / Novellák (544 katt) B.C. Angyal
  2020.09.28.

Aisa elfeküdt az egyik nagy és kényelmes kanapén, mely szinte elfoglalta a szoba nagy részét. Kezeivel végigsimított a lágy és puha huzaton, s közben arra gondolt, mennyi kényelmes dolog veszi körül ezeket a jövőbeli embereket. Ezért a kényelemért szívesen cserélt volna velük. Sóhajtott egyet, majd vágyakozón behunyta szemeit. Nem kellett csalódnia: Merrion hamarosan megjelent és gyengéden simogatni kezdte a hátát. Lágyan végighúzta ujjait a vállán, lapockáján, majd a gerince mentén, mire a lány jólesően megborzongott.

– Csodás, illatos fürdőt készítettem, gyere, tarts velem! – suttogta fülébe a szavakat, és Aisát nem kellett bíztatni. Csábosan rámosolyodott a férfira, hagyta, hogy felsegítse az ágyról, majd lesegítse ruháit. Egy hang halkan zümmögni kezdett a fejében, hogy ez nem helyes, és mi lesz a papnői esküjével, de nem törődött vele. Nem tudott betelni a férfi látványával. Arcának érzékenységével, szemei csillogásával, széles vállai és csupasz mellkasa keménységével, keskeny csípőjével és…

Együtt léptek be a kádba, elborította őket a víz, majd Merrion magához szorította és megcsókolta. Aisa belemarkolt a vállába és még jobban magához húzta. A vágy elborította testét, érezte a sürgető lüktetést minden sejtjében, de ez a horkolás megőrjítette!

Mérgelődve nézett körül, majd, miután magához tért, rájött, hogy a horkolás a szomszédos szobából jön, ahol Merrion aludt, ő pedig ruhástul a kanapén fekszik. Egy pillanatra elöntötte a szégyen, és arcát a párnába temetve belemerült az önsajnálat bugyraiba. Már megint csak álmodott! Persze, hogy is lehetne másként, hiszen Merrion maga a tapintat, tisztelet, és emiatt csókon és néhány kalandozó simogatáson kívül még nem történt semmi OLYAN közöttük.

– Miért ennyire úriember? – nyögte félhangosan, és az est további részét immár ébren töltötte.

Másnap testgyakorlásba fojtotta vágyait. Tapasztalata szerint ez segít helyes mederben tartani folyton kirobbanni készülő szexuális energiáit.



A megbeszélt találkozó reggelén korán kelt, és halkan betette maga mögött az ajtót. Nem szerette volna a férfit felébreszteni, négyszemközt szeretett volna Ainarával beszélni. Végigsétált a folyosón, és olyan érzése támadt, figyelik. Amikor elérte Ainara szobájának ajtaját, halkan bekopogott, és hallotta a fejében a „Szabad” szót. Aisa belépett és letelepedett lótuszülésben ülő barátnője mellé.

– Figyelnek minket – mondta neki, de ajkait nem mozdította meg. Szemei behunyva voltak és ő is felvette a meditáló pózt.
– Tudom – mosolyodott el Ainara és szemei, amikor kinyíltak, erővel teltek meg.
– Nekem ez fura. Az, hogy Lilith ideküldött mindet, érthető. De Luminara és Tamara titkolnak valamit. Nem vagyok egészen biztos a jószándékukat illetőleg sem.
– Ugyanezt gondolom én is.

Ekkor furcsa dolgot éreztek. Egy hideg, nyálkás energia, mint a kígyó, lassan siklani kezdett feléjük. Aisa és Ainara ugyanarra a pontra néztek, kezeiket kinyújtották, és halkan kántálni kezdték az igét:

– Te, aki a Világmindenséget teremtetted, boríts be minket a mozdulatlan csend köpenyével, tégy láthatatlanná ellenségeink előtt, titkunk maradjon észrevétlen!

Megismételték néhányszor, mire ragyogás keletkezett és ők, mintha egy másik térbe, az időn kívülre kerültek volna.

– Nem sok időnk maradt – nézett rá riadtan, és még mindig telepatikusan beszélve Ainara. – Aisa, tudnod kell valamit. Sokat gondolkodtam, hogy elmondjam-e, de szerintem tudnod kell róla. Zolle anyó szerint a sötét oldal meg fog környékezni, és te kétségbeesésedben engedelmeskedni fogsz neki. Ígérj meg valamit: bármi történjen, akár velem, akár Merrionnal, nem fogsz a sötét oldalnak engedni!

Aisa döbbenten nézett rá. Legnagyobb félelmei bukkantak fel elméjében, és a képek hatására szíve nehézzé, fájóvá vált. Ainara pontosan tudta, mi megy végbe benne.

– Tudom, hogy szeretsz, és szerelmes vagy Merrionba, de a lelkednél semmi sem lehet fontosabb! – Hangja és egész testtartása ellágyult, szemei ugyanakkor szilárdak és kemények maradtak. – Ígérd meg, hogy nem engedsz a félelemnek!
Aisa nyelt egy nagyot és bólintott:
– Megígérem.

A varázs szétpattant, ők újra a szobában voltak, a láthatatlan kígyó pedig ott tekergett körülöttük.

– Kényelmes a szobátok? – kérdezte immár hangosan, nyájas tónussal a hangjában Ainara. Nyoma sem volt már benne az előbbi nyomasztó szavaknak. Aisa nehezebben zökkent vissza.
– Igen – lehelte és megpróbált mosolyogni. Tudta, az energia minden rezdülésüket figyeli.
– Zolle anyó szerint – kezdte Ainara, és remélte, ezzel segít Aisának is – minden teremtett lény egy és ugyanazon teremtő keze munkája. A fűszál, a kecske, mely legeli, a kő, mely felsérti a lábad és az ellenség is, aki érted jön. Mindenki egy. Ezt régen tudtuk, de valamiért elfelejtettük. Meg kell találnunk az okot, amiért nem emlékszünk.

Aisa bólintott, Ainara pedig elégedett volt. Sikerült, Aisa is ellazult. A hideg árny lassan hátrább húzódott és egy erőteljes kopogás zavarta meg a kialakult légkört.

– Szabad – kiáltott ki Ainara, és Merrion lépett be az ajtón. Tiszteletteljesen meghajolt mindkettőjük felé, Aisának pedig eszébe jutott előző napi álma. Enyhe pírba borult az arca és megerősítve Ainara előző szavai által, újra csak azt kívánta, bárcsak egyszerű halandó lehetne!
– Miért ennyire jófiú? – sóhajtott megint magában, de több ideje nem maradt ezen töprengeni, mert megjelent Tamara.
– A rendszer élesítve! Gyertek, nézzétek meg, hogyan működik!

Összenéztek és bólintottak: tudták szavak nélkül is, vigyázniuk kell. Ezt még Merrion is érezte, pedig nem bírt varázserővel. Elég volt csak a két papnőre néznie, arcuk feszülésére, szemük eltökéltségére. Furcsa, vibráló energia keringett körülöttük. Ezt még az ő érzékek iránt kevésbé fogékony elméje is észlelte. Bár nem beszéltek, de benne is motoszkáltak kétségek. Minden olyan furcsa és zavaros! A Sötétség hercege, egy könyv, amit hármuk közül csak az egyikük képes használni? Gépek, melyek képesek érzékelni a rezgéseket? Mindez kicsit sok volt neki. Ő harcos volt, elméje az ellenség stratégiájának kitalálására lett edzve, nem pedig egy láthatatlan ellenféllel vívott csatára. Követték Tamarát, és közben elgondolkodott a két nőn is. Bár azt állították, jósaik várták érkezésüket, ugyanakkor hol vannak ezek a jósok? És az, hogy rajta és Luminarán kívül mindenki elesett egy állítólagos csatában… Nem, itt minden nagyon furcsa volt. Nem bízott bennük.

Előző oldal B.C. Angyal