A néprádió

Szépirodalom / Novellák (129 katt) Norton
  2021.01.01.

Egyperces

Béla nem kedvelte a kollégáját, Józsefet. Még eleinte jóban volt vele, de aztán rájött arra, hogy Józsi egy igazi dumagép, aki imádta megosztani vele a gondolatait a világról, az életről, meg mindenféle bonyolult kérdésről, és ami azt illeti, nem volt valami optimista ember.

Valósággal ráakaszkodott Bélára, és munka közben egyfolytában csak dumált és dumált, ráadásul általában ugyanazokat a dolgokat ismételte.

Béla magában csak „néprádiónak” nevezte Józsit, és egy idő után tudatosan próbálta kerülni a vele történő kontaktust, mivel már a hangját is alig bírta hallani.

Persze egy munkahelyen elég nehéz elkerülni egy kollégát, amit ő úgy oldott meg, hogy egyre kevesebbet válaszolt neki, és akkor is csak félvállról.

Finoman éreztette a másikkal, hogy nem kíváncsi rá. József talán rájött erre, és egy idő után már nem szólt hozzá annyit, amitől a mogorva Béla valósággal megkönnyebbült.

Aztán már sokkal jobb hangulatban teltek a napjai, mígnem egy reggel félálomban újra meghallotta Józsit, aki ezúttal a fejében duruzsolt. Elregélte neki a problémáit, és azt, hogy milyen ostoba a sors.

- Megint itt a néprádió - csóválta a fejét Béla. - Mi a faszom közöm van nekem ahhoz, hogy adósságai vannak? Nekem se világrengető a fizetésem, és mégis megélek belőle. Meg kell tanulni bánni a pénzzel. Ez ilyen egyszerű.
- Szóltál valamit, szívem? - kérdezte a mellette szendergő felesége, aki felriadt a férfi motyogására.
- Semmit, drágám - felelte szórakozottan Béla, és bár rég nem tette meg, bekapcsolta inkább a valódi rádiót.
- Inkább ezt hallgatom, mint azt a hülyét.

Vége

Előző oldal Norton