Így játszunk mi: Civilek és Városok

Fantasy / Novellák (180 katt) Carun
  2021.02.20.

A Kalandmester elrendezte az előző heti játék jegyzeteit, végignézett a játékosai kíváncsi tekintetén, majd hosszan megköszörülte a torkát. Egy pillanatra az izgalom és a feszültség szinte tapinthatóvá vált.

– Szóval ott tartottunk, hogy megérkeztetek a fagyizóhoz. Sajnos azt kell, hogy mondjam: zárva van.
– Az lehetetlen! – Sanyi, a sárkány orrlyukából apró lángok csaptak elő. – Kétszer is megnéztem a neten, az volt ott, hogy ötig nyitva vannak.
– Most mégis zárva az ajtó. – A Kalandmester a küklopszhoz fordult. – Te jössz, Ottó.
– Lecsekkolom, hogy van-e valami kiírás az ajtón.
– Rendben. Találsz egy felragasztott cetlit; dobj egy húszas kockával, hogy lássuk, el tudod-e olvasni. A nehézség tizenötös, szóval minimum tizenhat kell a sikerhez.
– Micsoda?! Az egy kicsit magas, nem?
– Mivel otthon felejtetted a szemüvegedet, így csak a Hunyorgás képzettségre hagyatkozhatsz.
– Azt hittem, a múltkor felírtam a Felszerelésekhez. – A küklopsz egyetlen hatalmas szeme a karakterlapját fürkészte. – Fenébe! Igazad van. Rohadt szemüveg!
Az asztal másik végében ülő medúza halkan kuncogott, miközben az egyik kígyó-tincsével játszott.
– Nyugi, Ottó – szólt a melákhoz. – Majd a következő küldetés előtt a karaktered elmegy egy szemműtétre.
– Aztán mégis miből, Zsuzsikám? Ez a civil élet nem valami jövedelmező.
Sanyi borotvaéles sárkánykarmaival türelmetlenül dobolt az asztalon.
– Dobhatnánk végre?! Már sík ideg vagyok, hogy mi van a fagyizóval!
Ottó gurított. A dobás értéke: tizenkettő.
– Hát ez nem sikerült – A Kalandmester a jegyzeteibe nézett. – Csak elmosódott írást látsz, semmi többet.
– A francba, miért is vettem fel azt a Rossz Látás hátrányt magamnak…
– Az én köröm jön! – Zsuzsi, a medúza izgatottan fészkelődött a széken. Kígyó-haja ide-oda hullámzott és sziszegett. – Kiszállok a kocsiból, odamegyek a bejárathoz és elolvasom, hogy mi van a cetlin.
– Most kéne beletaposni a gázba, mi? – kacsintott Ottó cinkosan Sanyi felé, de mivel ezt egy szemmel nehéz kivitelezni, így a sárkány nem értette a poént.
– És hagyjuk Zsuzsit ezen a rossz környéken? Neked elment az eszed!
– Jól van már, csak vicceltem!
Amíg a fiúk vitáztak, a Kalandmester átadott Zsuzsinak egy papírlapot. A medúza gyorsan végigfutotta az üzenetet.
– Jaj, ne! – kapott a fejéhez olyan hirtelen, hogy két kígyó majdnem szívinfarktust kapott.
– Mi történt?! – csattant fel Sanyi és idegességében tüzet okádott.
– Csak nem a fagyival történt valami? – Ottó egyetlen szemében aggodalom tükröződött. – Mondd, hogy nincs semmi baja!
– Nem, semmi ilyesmi. Azt írja, hogy: “Kedves Vásárlóink! Anyák napja miatt az üzlet zárva!”
– Anyák napja? Akkor a fagyival minden oké?
– Nem hiszem el, hogy elfelejtettük! – A sárkány bosszúsan füstölgött a székén.
– Még… Még van időnk… Vagy nem? – Zsuzsi kétségbeesetten nézett a Kalandmesterre. – Biztosan tudnánk valahol virágot szerezni.
– Igen! Meg is kérdezem a telefont, hogy hol van a legközelebbi virágüzlet.
A Kalandmester arcán ördögi vigyor terült szét.
– Ahogy feloldod a képernyőt, a telefon kikapcsol. Biztosan lemerült az akksi.
– Na neee! Dobok rá egyet, hátha visszakapcsol.
– Sanyi, a telefonok nem így működnek.
– Tényleg? Érdekes, hogy az előző kalandnál a számítógéppel működött. Kezdem úgy érezni, hogy te csak kitalálod ezeket az emberi gépeket, hogy aztán konfliktust generálj.
A Kalandmester fellapozta a Civilek és Városok szabálykönyvet és kikereste a telefon leírását.
– Tessék, minden itt áll feketén-fehéren.
Zsuzsi az asztalra csapott.
– Ne szórakozzatok már! Sanyi, vigyél minket kocsival a belvárosba, csak találunk egy üzletet, ami nyitva van.
– Melyik város az a Belváros? Az, ahol mi vagyunk? – Ottó teljesen összezavarodni látszott.
– Dehogy, az ennek a városnak a része. Nem olvastad el a világleírást?
– Inkább keressünk egy helyet, ahol feltölthetem a telefonomat.
– Töltsük fel benzinnel, a kocsi is azzal megy, nem?!
– Ez mekkora ötlet! Ottó, te egy zseni vagy!
– Akkor elmondom, mi lesz – kezdte a tervet részletezni Zsuzsi. – Ottó leszív egy kis benzint a kocsiból, amivel feltöltjük a telefont. Sanyi betáplálja a virágüzlet koordinátáit.
– Nem hinném, hogy…
– Amíg Sanyi vezet, én írok egy sms-t az anyukánknak, hogy ne aggódjon, de kicsit késni fogunk.
– Értsétek meg, hogy…
– Én még dobok egyet a Halálos Iram képzettségre, hogy biztosan befejezzük időben az anyák napi küldetést!

A három játékos a Kalandmesterre meredt, aki már csak hápogni tudott. Pár perc múlva aztán sikerült feldolgoznia a hallottakat és széles mosoly terült szét az arcán.

– Gratulálok! Az anyukátok nagyon büszke rátok.
– Igen! – Zsuzsi örömében a levegőbe boxolt. – Megcsináltuk!
– Mi vagyunk a legjobb emberek az egész városban!
– Lehetne a következő küldetésünk az, hogy megpróbálunk fagyit szerezni egy másik boltból? – Ottó reménykedve nézett a Kalandmester felé.
– Persze! De most ne felejtsd otthon a szemüveged!

Előző oldal Carun
Vélemények a műről (eddig 1 db)