A fórumozó

Szépirodalom / Novellák (64 katt) Robo-san
  2021.06.02.

Volt egy fórum, ahová gyakran járt fel. Na, nem ismerkedni, ez olyan baráti társaság, ahogy mondták. Munka után (vagy közben) gyakran itt töltötte az idejét. A felület alkalmat adott arra is, hogy jobban megismerje magát, természetesen a mások válaszként adott reakcióiból. Szarkasztikus a humora, mondták. Sokan szerették is, amennyire meg tudta ítélni, ha ugyan jól értelmezte az online szeretetnyelvet, amit a többi fórumozó használt. Gyakran fent volt, mindig sietett válaszolni. Volt, hogy tudott volna válaszolni, de nem válaszolt. Aztán volt, hogy később mégis válaszolt. Vagy nem. Ez a lehetőség nyitva hagyása sokszor elszórakoztatta. Viszont bosszantotta, ha más irányt vett a társalgás, és már nem lett volna értelme válaszolni, hiába szeretett volna.

Annyira rászokott a fórumozásra, hogy lassanként ők lettek az igazi barátai, nem pedig az IRL, való életbeli kollégái. Valamit rosszul értelmezhetett az online jelenléttel kapcsolatban, mert gyakran túlságosan személyes kommentárokat fűzött a témákhoz, úgy látszik, ez meg az ő szeretetnyelve volt. „Off”, „Offtopik vagy” - mondták neki félig viccesen, félig komolyan, de azért elnézően. Javasolták, hogy kezdje el leírni a gondolatait valahova, úgyis divatos lett a blogolás. Gondolta, miért ne? Indított hát egy blogot, amitől azelőtt tartózkodott. Először kezdte jól érezni magát az új szerepben. Az írásai színvonala egyre javult, előbb megjelentek az érdeklődők, más bloggerek, majd írásait egyre gyakrabban kiemelte a blogszolgáltató. A naplóírást magas szintre fejlesztette, de leginkább a valamiről szóló írásait szerették. Aztán később már egy hírportálon kezdett megjelenni, mikor elkezdte tematizálni a mondanivalóját.

Miután évek óta publikált ilyenformán, beiratkozott az egyetemre, újságíró szakra. Aztán egyszer csak történt valami. Időközben megjelentek a közösségi oldalak, és hihetetlen népszerűségre tettek szert. Azt mondták, mindenki újságíró a közösségi médiában, bár nem látott mást, csak megosztásokat, na, de azok milyen megosztások voltak! Tökéletesen kifejezték az emberek mondanivalóját, úgy válogatták őket össze, és csak rányomtak a megosztásra, és már ki is fejezték magukat. Sőt, a hírfolyamon reakciójelekkel, lájkokkal és egyebekkel a véleményüket is kifejezhették. Ezzel az ügy be van fejezve. Jó, ha mindenki újságíró, akkor én megint fórumozó leszek, gondolta. Igazság szerint hiányzott is már neki a társaság. És elege lett abból, hogy mindenki újságíró, mindenki blogger. Törölte magát a közösségi médiából, és elhatározta, hogy nem ír többet, csak a fórumra…

Volt, hogy néha visszanézett a fórumra időközben, és tett fellengzős kijelentéseket annak tudatában, hogy jól menő blogger, de igazából nem érdekelte a fórum. Jó, volt, hogy olvasták, tudtak róla, értékelték is, de igazából senki nem tudott vele azonosulni, mert nem értették a problémáját. Ők végig ott voltak a fórumon, nem tudták, mit jelent hétről hétre hozni a színvonalat, teljesíteni és megjelenni. Nekik akkor is jó volt, ha írtak valamit, de akkor is, ha nem, volt, hogy távoztak a fórumról, de a kemény mag maradt vagy visszajött kisebb-nagyobb szünet után. A visszatérését egykedvűen fogadták. „Üdvrivalgás” – nyugtázta ironikusan, ahogy régebben mondták az ilyesmire. A fórum kinézetre mit sem változott, a fórumozók is maradtak, mi volt hát mégis a probléma, ami miatt más lett minden? Az, hogy időközben a többiek is ráfüggtek a közösségi médiára, ami megadta nekik azt, hogy újságírók, szerkesztők legyenek a saját kis komfortzónájukban. Végül is a web 2.0 révén elérték ugyanazt, amit ő.

Egy halk káromkodás kíséretében törölte magát a fórumról is.

Előző oldal Robo-san
Vélemények a műről (eddig 3 db)