Az Isten tenyerén

Szépirodalom / Versek (59 katt) Kohász
  2021.07.11.

Barkázik a nyárfa
bizakodó ága,
tavasz közeledtét
reménykedve várja.

Rigó motoz halkan
tavalyi avarban,
trillázó madárhang
vidámság a dalban.

Erkélyemen ülök,
hallgatom a pezsgést,
szívemről lepattog
a fekete festék.

Nagyokat is dobban
- néha már mosolygok -,
könnyebb lett a teher,
amit régen hordok.

Életet kap újra
termékeny természet,
meglesem a csodát,
tőle leszek részeg.

Bódultan bámulok,
nyugalom szállt belém,
hitetlenként ülök
egy Isten tenyerén.

Előző oldal Kohász
Vélemények a műről (eddig 1 db)