Ketten a világvégén
Szépirodalom / Versek (458 katt) | Krómer Ágnes |
2021.10.08. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/10 számában.
Olyan jó most itt veled üldögélni a világvégén,
ahol a gyertya mindkét vége csonkig ég.
Vérvörös bárányfelhők alatt mi itt csak vagyunk,
kámforillatot könnyeznek a megreccsenő ágak.
Mámorító, ahogy kénes könny hull odafentről ránk,
mi korlátlanul ülünk a végtelen idő kitárt kapujában.
Lila mámorban a szádra tapadok, vagy és vagyok,
szép ez az igéző, fergeteges nihil, ami most a gyönyör.
Jó ez a száz kába pillanat, szelíd élet a senkik földjén,
Ez szerelem a négyzeten, pár négyzetkilométer veled.
Itt vagyunk, ahol fekete liliom nyílik, és utoljára álmodik.
Előző oldal | Krómer Ágnes |