Búcsú a jó időtől…
Avagy végét járja az ősz…
Ami várható, azt jobb, ha előszoba vakablakában nézem,
Ködbe elbújva, nem látom a zenitet, dolgomat így hogy végzem?
Jobb nem látni, mi jő,
Ködös az idő s életem.
Szemeimen hályog.
*
Borongós volt az október, már az sem volt ínyemre,
Csontomban éreztem… emlékeztetett rossz időkre.
Végét járja az ősz,
Eddig is volt hűvös s hideg,
Levelek a sárban.
*
Bizony, közeledik a tél, már lassan bekopog,
Lesz itt még hideg, mikor a fogsorom is vacog.
Ha ősz helyt ad télnek,
Jönnek fagyos, zord hajnalok.
Csontban, szívben fagyok.
*
Felhők majd beterítik földet meg a tetőket,
Ezeket a finom hópihékkel befedőket.
Földig érő felhők
Havat szórnak, befed mindent.
Lesz-e meleg szoba?
*
Hidegben, hófelhő alatt majd a kémény füstöt okád,
Vakablakban is érzem a szagát, de nem látom okát…
Vecsés, 2017. november 13. – Szabadka, 2017. november 22. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, közéjük a HIAQ-kat, szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A HIAQ csokor címe: ”Végét járja az ősz”.
