Halál előtt

Szépirodalom / Novellák (368 katt) triarii
  2022.03.23.

Egy kis településen élek, mindentől távol. Gyönyörű kis dombon, körülötte nádas és erdők váltakoznak. Egy testvéri kör része vagyok. Öten vagyunk férfiak, akik egész gyerek és fiatalkorunkat együtt töltöttük. Elválaszthatatlanok vagyunk, mindent együtt csinálunk. Némelyiküknek már gyerekük van és feleség. Nekem nincsen családom.

Összetartó kis csapat vagyunk, mindenféle mókára és kacagásra kaphatóak vagyunk, most is egy tréfán törtük az orrunkat. A falu bolondja, Szláva, a nagyfülű, értelmi fogyatékos. A falu szélén lakik, többször volt célpontja a vicceinknek és csúfolódásunknak. Egyikőnk kitalálta, hogy gyújtsuk fel Szláva nádtetős házának a tetejét. Nagy gond úgy se lehet, hisz, ha leég a tető, a vályogházban nem fog kárt tenni, majd visszaépíti a szerencsétlen, mi meg jót nevethetünk rajta. Én túlzónak találtam ezt a dolgot, de nem ellenkeztem.

Egyik este megszerveztük, és véghez is vittük. Meggyújtottuk a háztetőt, ami lángra kapott, és nagyon gyorsan óriásira lobbant. Hirtelen fel se ocsúdtunk a megrendüléstől, hogy milyen gyorsan lett óriási a tűz, és néhányan ledermedtünk a helyszínen. A füsttől fuldokoló Szláva tört ki az ajtón, és menekült ki a házból. Láthatta, hogy ott vagyunk. Gyorsan eliszkoltunk a helyszínről.

Másnap iszonyatos bűntudattal ébredtem, egész nap rossz érzésem volt a történtek miatt. Távolról láttam, hogy Szlávánál ott a rendőrség. Odamentem, de csak olyan távolságra, hogy épp halljam, mit beszélnek. A kis épület falai valóban megmaradtak, csak a tető égett le. Hallottam, hogy a fogyatékos azt mondja a rendőröknek, hogy nem tudja, kik voltak, és mi történt. Pedig tudta, hogy mi voltunk.

Kivonultam a faluból, volt egy kis domb, rajta egy elszáradt fa, körülötte nádas. Ott tartózkodtam, amikor hirtelen mozgásra lettem figyelmes. A nádasban állatok mozogtak, oroszlánok nagy falkában. Elmentek mellettem, rám se hederítettek. Nagyon siettek valahová. Még mindig láttam őket, folyamatosan jöttek. Én megijedtem kissé, és a fára másztam fel. Kisebb csoportokban is menekültek az oroszlánok, köztük nagy, sörényes hímekkel. Nagyon megijedtem tőlük. De látszott rajtuk, hogy gondterhesek, le vannak fogyva, nagyokat lihegnek, sietnek valahová.

Felmászva a fára már láttam, hogy miért menekülnek: füst gomolygott egy részen a távolban. Bozóttűz? Feljebb másztam, és láttam, hogy a falu szélén az egyik ház ég, és mellette az egész nádas lángra kapott. Állatok százai menekültek, mozgott az egész bozótos, amint az őzek, szarvasok és nyulak tömegei menekülnek a tűz elől. Gyorsan cselekedtem, leugrottam a fáról, hívom a barátokat, és menjünk segíteni az oltásban! Beérve a falu szélére hallom a kiáltozásokat.

- Aknavetőtűz! - Az oroszok lőtték ki a házat a nádas mellett!

Szaladtam a házunkhoz, kerestem a barátaimat, de ekkor orosz tankokat láttam, amik válogatás nélkül lőttek ki minden házat, amit láttak. A látványtól ledöbbentem, és nem tudtam mozdulni se. Futva menekült egy falusi.

- MINDENRE LŐNEK, MINDEN HÁZAT ELPUSZTÍTANAK!

Láttam orosz katonákat is, akik látótávolságon belül voltak, és épp a tanknak mutogattak valamit. A tank megint szétlőtt egy házat. A következő ház az, ami mellett épp állok, az a következő a sorban. Fegyvertelen vagyok. Felemeltem a kezem, és elindultam a tank irányába. Megadom magam. Az ágyú rám irányzott.

Féltem a fájdalomtól, ami rám vár. Attól, hogy milyen lesz tanklövedék, háztörmelék által szétszaggatva lenni. Azt hittem, hogy a halál előtt lepereg az életem. De nem pergett le film, se semmi. Csak az utolsó tettem, amire gondoltam. A tegnapi dolog, és az iránta érzett bűntudat.

Előző oldal triarii
Vélemények a műről (eddig 6 db)