Látod a magányt?
| Neoprimitív / Versek (1005 katt) | Mortelhun |
| 2022.04.29. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/5 számában.
Néha azt érzem, megöl az egyedüllét,
Csak tűnődök egy könyv felett,
Melyből a betűk kikoptak,
Vagy hallgatok egy dalt, mely néma,
S csak a csend zenél a fülemben.
Egyedül a szobám falai óvnak,
Óvnak, nehogy idegenek lássák a könnyeim,
S óvnak a legrosszabbtól is: saját magamtól.
Látod, mennyire távol tud lenni az élet?
Mennyire közel tud lenni a remeteség,
Mennyire törékeny a lélek,
S mennyire esendő az ember?
Látod a magányt?
| Előző oldal | Mortelhun |
| Vélemények a műről (eddig 1 db) | |