Zpercesek - Grimhold, az éhes

Fantasy / Novellák (255 katt) Zspider
  2022.05.26.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/9 számában.

A kisvárost évek óta terrorizálta a Fekete Lovag. Az ében vértes férfi és katonái rendszeresen bejártak és elvették a rejtett fegyvereket, megdézsmálták a kamrákat, zaklatták az asszonyokat és lányokat. Még ha össze is fogott volna az egész falu, egy csapatnyi képzett, páncélos lovag könnyedén legyűrte volna őket.

Egyszer egy ifjú elszökött és a közeli városokból kért segítséget, de senki se figyelt rá, mert a falunak nem maradt pénze, amivel fizethettek volna a szolgálatért. A fiú végül feladta és hazaballagott. Az úton egy nagydarab mamlasz kísérte vissza. Hontalan kuncsorgó, akit a fiú akkor szólított meg, amikor meglátta a kardját. Csak a fegyvert akarta megvenni, de a férfi azt mondta, hogy segít neki elvinni a faluba, ha megfelezi vele az elemózsiáját.

Szakadt ruhás útitársa, aki valamikor talán harcos lehetett, Grimhold néven mutatkozott be. Nem beszélt a múltjáról és köpött egyet, ha a csatákról esett szó. Csak az étel érdekelte, egész úton leveseket, főzelékeket és sülteket sorolt fel. Mindenről mesélt, amit valaha is evett.

A faluba beérve a helyiek félve ölelték meg a fiút, aki büszkén mesélte, hogy vett egy kardot. Grimhold megkérte, mutassák meg, hova teheti. A fiú anyja félve a lakásukba vezette a férfit. Meleg ételt tett elé, majd megkérte, hogy vigye magával a pengét, mikor távozik, nehogy magukra haragítsák a Fekete Lovagot. Grimhold meglátta a nő lila foltjait és megértően bólintott.

Mikor aznap a lovagok megérkeztek, Grimhold kisétált a karddal. Megkérte a fiút, hogy mutasson rá, ki ellen használja az ifjonc fegyverét. A Fekete Lovag nevetett, mikor rámutattak.

– Ugyan mit tud fizetni neked egy ilyen kis porfészek, hogy megvédd őket?
– Majd ti fizettek, hogy abbahagyjam a csontjaitok összetörését – felelte Grimhold békésen.

A Fekete Lovag és Grimhold összecsaptak. Hamarabb bebizonyosodott, hogy a mamlasz esetlen és túl lassú a tapasztalt lovaggal szemben, aki több magabiztos vágás után kicsavarta a kardot Grimhold kezéből és a földre rúgta a férfit.

– Na, és most mi lesz?
– Most? Jóllakok.

Grimhold megragadta a lovag kardját, de az ujjai hatalmas fogakká váltak és a keze egy ősi szárnyatlan sárkány-gyík fejévé. Mire a Fekete Lovag felfogta volna, mit látott, a pengénél fogva felemelte a fémet csócsáló sárkány, aki eddig Grimholdnak nevezte magát.

– Sárkány! – sikoltozták az emberek.

Grimhold lerázta a lovagot és a mellkasára taposott, majd leharapta a következő támadó fél testét. A többiek rárontottak a fegyvereikkel, de vastag pikkelyeiről lepattantak a lándzsák, a kardok is csak karcolták, a vére alig serkent. Farka egyetlen suhintásával három martalóc csontjait zúzta apróra. A lovon rohamozót lefejelte a hátasáról. Rettenetes üvöltése végigdübörgött a kisvároson és a közeli földeken. A madarak messze rebbentek előle, akárcsak a Lovag követői. Majd a sárkány-gyík lepillantott a legyőzött Fekete Lovagra.

– Kegyelem! – könyörögte a Fekete Lovag. – Sose térünk ide vissza, csak kegyelmezz meg nekem!
– Legyen! – lépett le róla Grimhold. – De azt akarom, hogy mindenki elhiggye neked, amit ma láttál.

Grimhold könyökből leharapta a férfi karját, majd hagyta elfutni. Emberré válva nézte a távozó lovagokat. Felvette a ruháját, a helyiek pedig félve, de hálásan teletömködték a batyuját. Ám mikor a fiú a kezébe akarta adni a kardját, ő elutasította.

– Vannak veszedelmesebb fegyverek az acélnál. Például az éhség.

Ezzel Grimhold elsétált a naplementébe.

Előző oldal Zspider