Utamon

Neoprimitív / Versek (456 katt) Mortelhun
  2022.07.29.

Lelketlen szelek borzolták hajam
Midőn arcom az ég kékjébe mártottam
S a szív, mely egykoron hatalmas volt
Most apró hangyaként dolgozott.

Éltem jogommal, s léteztem e földön
Bár e jog nem egyszer kényszerű teher
Lyukas pólóm mintázta lelkem világát
Kopottas farmerom az űr hideg kékjét.

De semmi nem örök, semmi nem állandó
Meglehet, a lépés nehéz, én megtettem
A-ból B-be vitt utam, kalandos nyár-ízűn
S megérkeztemkor daloltak a fák is.

Előző oldal Mortelhun