Utolsó szilánk

Szépirodalom / Versek (1907 katt) Xenothep
  2011.06.09.

Még három lépés
Itt volt mindig: befogadott. Most újra itt vagyok én is mindent elhagyva magam mögött
Hazajöttem végleg, nem kell keresnem - nincs több ajtó, minden tükör törött
Nincs bennük igazság.
A Síkon a Békében, Itthon megtaláltam végre, emlékeim tüze nagy lánggal ég
Lehunyom a szemem, hogy Rád gondolhassak, Rád emlékezzek utoljára még
Lehunyt szemmel lépek előre
Nem vagyok egyedül.

Még két lépés
Lassú szellő kél lehűtve homlokom, minden érintés emléke így pusztul el
Csak a Kristály hidege a szívemben, csak az a fájó dobogás nem múlik el
Már ez vagyok én.
Te adtad nekem az elsőt, megvan mind. Megőriztem, hogy eggyé válva egész lehessen
Itt az utolsó darab; megcsillantom a tűz fényében és kitépem szívem, hogy a helyére tehessem
Szívtelenül lépek előre
Nem vagyok egyedül.

Még egy lépés
Minden a helyén - emlékeim lassan hamvadnak a tűzben mögöttem
Lángolj! - üvöltöm némán, míg a jövőm lassan elolvad a ködben
Remény, talán még újra...
Fölösleges szavak, nincs bennük érzelem, se akarat
Előttem a Sík, letehetem a kardom végre, megtaláltam a nyugalmat
Megbékélve lépek előre
Nem vagyok egyedül.

Előző oldal Xenothep
Vélemények a műről (eddig 4 db)