Igyál, hisz... (újragondolt változat)
Anyám nem sokra tanított.
Felejthetetlen borok csöpögtek ajkaimról,
Igyál, úgysem vagy boldog
Mindig van lehetőség berúgni.
Apám sem tanított semmire.
Magányos lányok szoknyájára léptem,
És amikor elmúlt az éjszaka, csak a félelem üvöltött,
Megégettem a szívem a vodkában.
Távoli rokonságban ki nem állt,
Nem kaptam segítő kezet,
Csak a rock kísér magányos utamon,
Az élet bezárult, mint egy megunt könyv.
A kopott cipőmben aludtam,
Barátom csak a járdaszegély volt,
Igyál, úgysem vagy boldog
Magamba fogadtam ezt a mézédes rémálmot.
