Édes élet
És vége a komédiának,
A sok kis méh elhallgatott.
Mézbarlangban elhal zümmögés,
S én otthagyom e mézes napot.
S most itt vagyok... oly messze, messze,
Méztelenné vált a világ,
Méhek nélkül olyanná lett az,
Mint keserű szájú diák.
Itt ülök a boly mellett,
Ebb’ a csendes kis oduba’.
Egykor szűk volt a boly, s ímé most
Elég tág e keserű szoba.
Itt nézek tortát, s sütiket,
Kis gyermekek mosolyát,
S már szemem sem kíván többet enni,
Csak kis mézet, amit lát.
Ki tette volna föl felőlem,
Hogy ilyen furcsán járok még?..
De mikor furcsa, furcsa
Eleség az az édes méz!