Ó, Te Leácska
Lelki kenyér hiánya…
Könyörtelen ridegséggel mered rám a lelki kenyered hiánya,
Közben meg vágyakozva remélem tőle, ó szerelmetes Leácska!
Vigasztalhatnám magam, hogy ez egyszerűen hétköznapi jelenség,
De az én öreg koromban nagyon reménykedni nem oly’ nagy bölcsesség.
(Önrímes)
Inkább idegenben próbáljak szerencsét, mondd ó, kedves-szerelmetes Leácska?
Nekem azonban erre nem fűlik a fogam, vágyakozok utánad, Leácska!
A lelkemmel együtt kovácsolunk terveket, hogy tudnánk becserkészni, Leácska,
De ő magányos és lelki kenyér híján még rideg… ó, mondd, mit tegyek, Leácska?
(Anaforás, dupla belsőrímes, önrímes)
Leácska! Jó lenne, ha itt lennél! Megetetnéd a lelkem finom lelki kenyérrel…
Leácska! Jó lenne, ha itt lennél! Megtehetnéd érte, béke-szeretet kenyérrel…
Leácska! Jó lenne, ha itt lennél! Borzongathatnál, enyém leszel szívvel-lélekkel…
Leácska! Jó lenne, ha itt lennél! Borzongathatnál, hadd legyek én tele reménnyel…
Budapest, 2020. szeptember 1. – Kustra Ferenc József
