Ultramodern-dal
Nem kérem én senkitől sem
Hogyha nem akar velem legyen
Nem mondom én, hogy az asztalnál
Üljön ott velem az együttérzés legalján
Vegye fel, amit már eldobtam
Fuldokoljon velem együtt a porban
Nem kell a tökéletes rend
És nem jön be a zaj helyett a csend
Nevetek, ha örülök, sírok, ha fáj
Tisztul a seb, az óra meg áll
Elég hogyha ritmusra ver a szíved
Nekem jó az ilyen másmilyen
A szemem a horizonton
Az ultramodern teljességben
Ez az! Csak el ne fogyjon
Amíg a dal még bennem tombol
A kanyar ott bujkál a sebességben
Ez az! Csak szeress belém
Bedőlök az élet újabb útvesztőjének
Ez az! Ebből sosem elég
Ez az ultramodern-dal sose érjen véget
Tartson örökké!
