Viadukt

Szépirodalom / Versek (77 katt) kovacsgabor
  2023.01.24.

Viadukt szeli át a völgyet,
Akár komor sziklákon támaszkodó,
Gigantikus monstrum,
Mi csupa acél és szegecs.

Ott a szél örökkön süvít,
Tán a temérdek öngyilkos nevét,
Kik a bánat és reménytelenség
Elől menekülve, a kiutat keresték?

A háttérben vár magaslik nemesen,
Mint egy sziklából kinőtt remek,
Mit körbe zöld dombok,
És az ódon város ölel.

Lábam alatt a híd ívelt acéllábai,
Amik között csermely csörgedez,
Mit olykor vörösre színez a halál.
Lenézek, s a mélység belém pillant.

Játékos elmém zegzugaiban,
Csalfa emlékek között,
Fondorlatos gondolatok cikáznak,
S majd agyonnyom a felismerés:

Erősnek hiszem magam,
Mégis oly gyönge vagyok.

Előző oldal kovacsgabor