1. Horror Hava - Partizombik
A bázison minden el volt szigetelve. A tíz túlélő aggódva nézte a monitorokat. Kintről hallották a ritmust egyre hangosabbá válni. Az egyikük megadóan csapott a panelre.
– Nem hiszem el!
– Mi az? – kérdezték a többiek.
– A kilences bázissal megszakadt a kapcsolat. Hozzájuk is elért a hullám.
– De hát ők voltak az utolsók.
– Nem – mondta a csoport feje. – Mi vagyunk az utolsók.
A tíz ember keserűen, lehajtott fejjel fogadta el a tényt. A csendet egy dobbanás szakította félbe. A lüktető zene elkezdte feltörni a vasajtót. Mire beszakadt, a bentiek felfegyverkeztek és elkezdték gépfegyverekkel lőni a lassan betáncoló, nyáladzó tömeget. Őket kísérte a tökéletes dubstep szám, ami olyan ellenállhatatlanul hangzott, hogy örökre visszhangzott a légtérben, pedig már sehol sem játszották. Táncra és bulizásra kényszerített mindenkit, aki hallotta. Végül csak egy ember maradt eszénél. A többiek elejtették a fegyverüket és partizni kezdtek a lelőttek tetemein. Az utolsó ember uzija kiürült. A zsebebiben turkálva egy pisztolyt talált és még az utolsó golyóig tüzelt vele. A megmaradt golyóval viszont inkább szájába emelte a csövet. De már késő volt, ösztönösen elkezdett bólogatni a zenére.
Eredetileg publikálva: 2013. X. 13.
