1. Horror Hava - Varrt Ember fia
– Olyan szép a szemed – mondta a fiú kedvesen, majd adott egy italt a lánynak. Az pirulva beleivott.
– Köszönöm! – válaszolta, majd némileg zavartan hozzátette. – Mitől villognak itt a lámpák?
– Sajnos gond van az árammal.
– Kérdezhetek valamit? – kérdezte a lány.
– Persze.
– Azok a furcsa sebek az arcodon… mitől vannak?
A fiú a sok behegedt csíkot simította végig.
– Az apám... vadember volt. Csúnyának tartott és ezért ezt tette velem.
A lány átkarolta a fiút.
– Szegénykém.
A fiú mosolyogva nézett vissza rá.
– Olyan szépek a szemeid.
– Zavarba hozol – mondta a lány és a fiú mosolygott.
– Tudod. Apa mindig tökéletes volt. Csak jobb és jobb lett. Én más vagyok. Én a tökéletes barátnőt kerestem, aki szívben, lélekben, testben, mindenben csakis a legjobb. Nagyon sokat kerestem, mire rátaláltam.
A lány szinte téglavörössé vált.
– Ne mondj ilyeneket, nem vagyok én tökéletes.
– Te nem, de a szemeid igen – felelte a fiú. – Drágám, gyere be!
A lámpák egyre erősebben kezdtek villogni. A több száz emberi cafatból összevarrt vak lány besétált.
– Találtam neked szemeket, kicsim – mondta boldogan a Varrt Ember fia, és a szép szemű áldozat rettegve felsikoltott.
Eredetileg publikálva: 2013. X. 18.
