Hajók az égen
Hogyan írjak meg minden percet előre?
Mire való a sok furcsa érzés a vérembe?
Minek ide hajó viharba, amit nem kérek, csak kapok
Már túl gyakran a plafonon vagyok, vagyok
Belátom, hogy dolgokat ködbe merülve hagyok
Ég a lelkemen, hajók az égen, ettől többet nem mondok!
N-e-e-e-m, n-e-e-e-m, n-e-e-e-m, n-e-e-e-m, nem mozdulok!
Csend van, kínos csend
Ez csak az életem szobra
A démonom őrködik bennem
A szorítása fojtogat, én meg
Csak nevetek rajta
Ég a lelkemen, hajók az égen, ettől többet nem mondok!
N-e-e-e-m, n-e-e-e-m, n-e-e-e-m, n-e-e-e-m, nem mozdulok!
