Az ócskás – 14. rész – Panga Baba

Horror / Novellák (312 katt) Erdős Sándor
  2023.03.16.

Nem a tudata irányította hanem valami belső erő, egyfajta késztetés ami arra sarkalta, hogy belépjen a házba, és a pince felé vegye az irányt. Lassan kinyitotta az ajtót, ami nyikorogva tárult ki a sötétbe vezető lépcsőt láttatva. Dohos mocsárszag csapta meg az orrát egy édeskésen terjengő illattal keveredve, ami valami mérhetetlen gonoszságot árasztott.

Gabriel homlokán hideg verejték gyöngyözött, miközben lassan a falnak simulva araszolt egyre lejjebb a lépcsőn. A jobb kezében tartott porcelánbaba egy ingaóra karjaként himbálódzott a kezében. A babát a ház előtt elcsoszogó vándor ócskás nyomta a kezébe, azzal a mondattal bocsátva az útjára, hogy szüksége lesz rá. Először nevetve próbálta visszaadni a babát a nyeszlett emberkének, ám hirtelen ebbe a szinte katatónikus állapotba kerülve belépett a házba. Rendőrjárőrként itt New Yorkban sok dologgal találkozott már, ami a hétköznapi emberek számára elképzelhetetlen, és szerencsére nem is találkoznak vele életük során. A bűn legsötétebb bugyrai ott vannak mindenhol, ám sokak számára észrevétlenek maradnak.

A napokban szinte a város összes rendőrét, nyomozóját a rejtélyesen eltűnt hat kislány ügye foglalkoztatta. Semmi kapocs nem volt közöttük, sem társadalmi, sem tartózkodási helyüket illetően, kivéve hogy mindannyian hat évesek voltak és hirtelen eltűntek otthonukból. Gabriel napi munkája során is szinte mindenhol a hollétük nyomai után kutatott, mindhiába. Ma viszont fülest kapott egy félnótás informátorától, hogy Panga Baba házát lenne érdemes megnéznie közelebbről. A nevezett nőszemély egy város széli kis házban élt, és sokan boszorkánynak tartották, amin Gabriel csak kacagott a mai napig.

Még két lépést tett meg lefelé, mikor halk kaparászást halott maga körül. A hang forrását nem tudta meghatározni, szinte bármerről jöhetett, és olyan halk volt, hogy szinte kételkedett benne hogy hallotta-e egyáltalán, vagy csak képzelgett. A kezében tartott porcelánbabát a lépcsőre ejtette, és elővette fegyverét a belenevelt rendtartás szerint. A sötétség szinte áthatolhatatlan volt mindenféle világítás híján, csak a bal kezében tartott elemlámpa fénycsóvájában felbukkanó lépcsőfokokat látta. A szag gyomorforgatóan elviselhetetlenné vált, ahogy egyre lejjebb ért, és erősen küzdött a hányingerrel, de pár lépcsőfok és leért a pincébe.

Amit ott látott, az épp ésszel felfoghatatlan, és olyan borzalmas volt, hogy szinte beleégett a kép az agyába. A fal mellett ott ült a hat eltűnt kislány meztelenül, és olyan sápadt arccal, hogy azonnal látszott, halottak. A testüket sebek borították, hasfalukon durva varratok nyomai, és az enyészet úgy kikezdte őket, hogy szinte mozogni látszottak a lámpa fényében. Gabriel öklendezni kezdett, ám egy susogó hang arra késztette, hogy hátraforduljon.

– Hol a baba… hol a baba? – Sziszegte egy borzalmas kinézetű nő, aki a mennyezeten sétált fejjel lefelé, fittyet hányva a fizika törvényeinek. – Hol a baba? – Ezt már olyan hangosan visította, hogy Gabriel majd belesüketült.

A baba a lépcsőn hevert, félúton a pince felé, és Gabrielnek már esélye sem lett volna érte menni, mert a borzalmas jelenés olyan sebességgel ugrott a nyakába, hogy még a fegyverét sem tudta használni. Egyetlen mozdulattal kitekerte a járőr nyakát és a pince falához vágta olyan erővel, hogy szétloccsant a koponyája, agyvelejével beborítva a földön ülő kislányokat.

Előző oldal Erdős Sándor