Az ócskás – 27. rész – Sötét hit

Horror / Novellák (421 katt) Erdős Sándor
  2023.04.04.

A nyirkosság átjárta a sziklabörtön minden zegét-zugát. Kyassanur fázósan húzta magán össze köpönyegét, miközben görcsösen szorította markában a sötét amulettet. Az amulett erőt és hitet kölcsönzött neki minden megpróbáltatás esetén, ősi gonosz erő járta át. Hajnalban őt és a tolvajt a gróf elé fogják vezetni, aki igazságot fog tenni. Az ócskás sejtette, miféle igazságtételre számíthatnak és ez nyugtalansággal töltötte el, viszont vele volt a sötét gonoszság ereje.

A pirkadat rőt fénye vörösre festette a falakat a vár belső udvarán, ahová az ócskást és az őt meglopó nyomorultat vezették a fogdmegek. Kemp grófja az udvar közepére helyezett asztal mellett ült, és vidáman vedelte a bort, miközben harapott a sült báránycombból egyet-egyet. Intésére a kapitány mélyen meghajolva hozzá lépett, és vázolta az esetet, miszerint az ócskást meglopták, aki egy karmos korbáccsal elfogta a tolvajt. A fegyverek viselése köznapi emberek számára tilos volt a grófság területén, ezért Kyassanur sem volt biztonságban.

– Karvesztés a tolvaj része – mennydörögte a gróf hatalmas hangján, bár maga Kemp grófja egy csenevész, sápadt, jelentéktelen embernek tűnt, ám a hangja és pillantása oly rettentő volt, hogy aki csak ránézett, berezelt.

A tolvajláson kapott szerencsétlen rémült szemekkel pislogott miközben az udvaron álló diófatönkhöz ráncigálták. Tulajdonképpen még szerencsésnek mondhatta magát, hogy nem elevenen megnyúzatta a gróf. Annyit azért tudnunk kell, hogy a gróf roppant leleményes és újító természetű ember volt, ezért Kyassanur szakmai kíváncsisággal várta a fejleményeket. Várakozásaiban nem is csalódott mikor két fogdmeg egy vasrúdra fűzött üsttel jelent meg, amit a fatönkre helyeztek. Az üstben forró olaj bugyogott. A szerencsétlen karvesztésre ítélt, amint meglátta az üstöt, azonnal bevizelt. A fogdmegek odaráncigálták az üsthöz, és jobb karját egy hirtelen mozdulattal belenyomták a forró olajba. Állatias üvöltés rázta meg a falakat, miközben a bőre és a húsa lefőtt a csontjairól. Az eszméletlen fickót kivonszolták az udvarról, így a figyelem most Kyassanur felé fordult a gróf részéről. Az egyik fogdmeg átadta a grófnak a korbácsot, amit az ócskás a tolvaj elfogására használt. Hosszan nézegette, forgatta, és mintha kis tisztelet is felcsillant volna a szemében.

– Szerinted veled mit tegyek? – fordult az ócskás felé a gróf.
– Az a véleményem, hogy hasznomat vehetné a gróf úr – válaszolt pimaszul.
– Aztán miben te birkafattya? Tolvajfogásban? Arra van elég emberem.
– Mutatok valamit gróf úr! – mondta Kyassanur és erősen megszorította a sötét amulettet. A markába zárta nehogy észrevegye a gróf, mert kegyetlen az igaz, de nem hülye. Ha észreveszi a zöld fényt, amit most kibocsájt magából, akkor lehet, hogy összefüggést fog látni az amulett és aközött, ami történni fog. Legalábbis remélte az ócskás. Odalépett az üsthöz, és könyékig belemártotta a kezét a forró olajba, miközben a sötét herceg segítségéért rebegett. Egy perc elteltével a sértetlen karját mutatta az elképedt gróf felé.
– Na jer, beszélgessünk! – intett felé Kemp grófja.

Előző oldal Erdős Sándor