Poéta, mint látó
A magam látója vagyok…
Ha majd pennám szárazon
Sercegve, csak karcolja papírt…
Ezt már többszőr nem!
Sercegés, törik csenden,
A pennácskám kap az alkalmon…
Csend… kiűzetik!
Csend sem lesz már, jól elment.
Értem imádkoznak, már végsőn…
Imát mormolják!
A szóló imahalmaz,
Temetőben zavarja csendet…
Madár zajongás!
Fény, nekem is csak kihuny,
A fránya, megy a csendem után…
Koromsötétség!
Az időm távlatában
Képzelem… mélyül a sötétség…
Élő vaksötét!
Ha majd eljön az időm,
Polcon megáll a vekker óra!
Nem lesz fölhúzva!
Ha majd eljön én időm,
Sírlakó leszek, örök időn’…
Feltámadáskor?
Vecsés, 2022. november 7. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjon csokorban.
