A színésznek a színpadon a lelke
A színésznek a színpadon a lelke,
ha rajta van a közönség figyelme.
És átugorva számtalan szeszélyen,
csak játszik ő szerényen vagy kevélyen.
Nagy súlyokat vagy könnyeket cipelve,
ha felsikít a lámpalázas elme,
túllendülve bénító veszélyen,
nem töpreng ő célon és esélyen.
Talán mit ad, az sokszor csupán látszat,
de valós lesz, ha a szerepe áthat.
És nem veheted le róla a szemed,
a szerepében magát játssza neked.
Talán komoly, talán csak egy játék,
ő a fény, vagy éppen ő az árnyék.
Mélybe jut, vagy megmássza a falat,
hazudik, hogy lássad az igazat.
Ha meghal is, túlél ő a vásznon,
mindenféle hangulatot rád nyom.
Olyan, mintha veled állna szemben,
a szelleme majd elkísér a csendben.
Vége
