Egy lélek útja - vélemények

Szívesen, örülök, hogy segíthettem.

Most, hogy így a szemem elé tártad a mondatokat szétbontva, valóban több szóismétlés is elhangzik, amit én figyelmen kívül hagyok, álatában. Ezen még dolgonzom kell, de hiába, mikor írom, és átnezem, nem látom meg sajna. Jó lenne előtte elolvastatni valakivel
Köszi, hogy az időd rászantad és segítettél! Legközelebb tényleg jobban figyelni fogom a szóismétléseket.

És a végére egy javaslat: Használj nyugodtan szinoníma szótárt, sosem szégyen.

Egy kicsit elnéztem, "áldott jó leányzóba" így akartam írni. Ha jól értem ott a lányról van szó.

Kedves Ferenc!

Többedik olvasásra, már nem is kusza a történet, és a zárás is rendben van. Egy két fogalmazási hibát találtam, de elhanyagolható, viszont rengeteg a szóismétlés:
lány, tudta, szerelem, abbé, lélek, függöny...

Íme a megígért átfogóbb kép, ami szerintem dobna rajta, természetesen a te műved, attól, mert belekontárkodok itt. Á

"...Érzett egyfajta gonosz jelenlétet a függöny mögött. Tudta, hogy egy hatalmas szellemteremtmény van mögötte, aki arra vár, hogy elragadja a lelkét. Aztán a tekintete a függöny felé vándorolt, ahol a következő szöveg volt olvasható: „Ki itt elhalad tiszta lelkiismerettel, az megtér az Úrhoz. Kinek nem tiszta a lelke, annak örök kárhozat a jussa...."



Érzezte a gonosz jelenlétét a függöny mögött. Tudta, hogy egy hatalmas szellemteremtmény van ott, aki arra vár, hogy elragadja a lelkét. Aztán elgondolkozott egy pillanatra és tekintete ismét vissza vándorolt oda és a következő szöveget olvasta: „Ki itt elhalad tiszta lelkiismerettel, az megtér az Úrhoz. Kinek nem tiszta a lelke, annak örök kárhozat a jussa.

------------------------------------------

"...Amint elolvasta a sorokat, az abbé tehetetlen lelke alatt, mint a villámcsapás, hirtelen megnyílt egy mélységes kénköves tüzes verem. Még azt a mérhetetlen hőséget is érezte, ami lentről áradt. A pokol! – döbbent rá, és ekkor a lelkét valami láthatatlan erő húzta lefelé. Ahogy egyre mélyebbre került a feneketlen mélységbe, egy idő után a hőség egyre elviselhetetlenebbé vált, olyannyira, hogy kínok között, ordítani kezdett..."

Amint elolvasta a sorokat, tehetetlensége miatt, mint a villámcsapás hirtelen megnyílt egy mélységes kénköves tüzes verem. Még azt a mérhetetlen hőséget is érezte, ami lentről áradt. A pokol! – döbbent rá, és ekkor a lelkét valami láthatatlan erő húzta lefelé. Ahogy egyre mélyebbre került a feneketlen mélységbe, egy idő után a hőség egyre elviselhetetlenebbé vált, olyannyira, hogy kínok között, ordítani kezdett.

--------------------------------------

"...Csupán álom volt! – jött rá. De ő mégis valóságként élte meg minden percét. Ha csak visszagondolt, átjárta a borzongás. Ott volt a függöny, mögötte pedig a gonosz lesben állt, hogy elragadja a vétkes lelkeket, és magával húzza a pokolba...."

Csupán álom volt! – jött rá. De ő mégis valóságként élte meg minden percét. Ha csak visszagondolt, átjárta a borzongás. Ott volt a firhang, mögötte pedig a gonosz lesben állt, hogy elragadja a vétkes lelkeket, és magával húzza a pokolba.

-----------------------------------------


"...Hajdanán tiszta szívből szeretett egy lányt, Eliánát. Mindketten fiatalok voltak és fülig szerelmesek. A lány anyja a születésénél meghalt, ezért az apja nevelte fel, aki tisztességes, Istennek tetsző életre tanította. Ennek köszönhetően, mikor Maurice megismerte, azonnal beleszeretett az áldott jó lelkébe, és a mai napig, még annyi év távlatából is úgy szerette, mint annak idején..."


Hajdanán tiszta szívből szeretett egy lányt, Eliánát. A lány anyja a születésénél meghalt, ezért az apja nevelte fel, aki tisztességes, Istennek tetsző életre tanította. Ennek köszönhetően, mikor Maurice megismerte, azonnal beleszeretett ebbe áldott jó emberbe, és a mai napig, még annyi év távlatából is úgy szerette, mint annak idején.

------------------------------


"...Késő délután, nehéz szívvel elment a lányhoz. A nap éppen lebukni készült a tenger mögött, vörös árnyalatba festve a part menti házak tetejét. Egész úton a tétlenség érzése kínozta, de akkor még túl gyenge volt hozzá, hogy áldozatot hozzon a szerelmükért...."


Késő délután, nehéz szívvel elment a lányhoz. A nap éppen lebukni készült a tenger mögött, vörös árnyalatba festve a part menti házak tetejét. Egész úton a tétlenség érzése kínozta, de akkor még túl gyenge volt hozzá, hogy áldozatot hozzon egymáshoz való erős vonzalmukért.

----------------------------------

"...Aznap este furdalta a lelkiismeret, mert tudta, hogy nem cselekedett helyesen. Mély sebet ejtett a lányon, akit szeretett. A gondolat, hogy végleg elvesztheti, az feloszlatta a ködöt a szeméről, és rádöbbent, hogy nagy hibát követett el..."



Aznap este furdalta a lelkiismeret, mert tudta, hogy nem cselekedett helyesen. Mély sebet ejtett rajta, akit szeretett. A gondolat, hogy végleg elvesztheti, az feloszlatta a ködöt a szeméről, és rádöbbent, hogy nagy hibát követett el.

....................

Sok mindennel lehetne "okoskodni", de a szóismétlés volt számomra a legritkikusabb.

Alapvetően jó volt újraolvasnis, izgalmas olvasmány.

Üdvözlettel: Bence

Köszi, hogy véleményezed az írást. Legalább így tanulok a hibáimból.

Kedves Ferenc!

Ez szerintem simán belefér a Szépirodalom/Istenes kategóriába, még, ha horrorisztikus is. A végét kicsit, mintha elkapkotad volna, de újra fogom olvasni és igyekszem átfogóbb képet adni arról, hogy mi is a véleményem.

Így előre itt-ott kuszának tűnik, de lehet igazából nem is az. Alapvetően ez sem egy rossz alkotás, akárcsk a "A halál és a lány". Az írás nem egy könnyű dolog, tapasztaltam én is, kaptam már olyan durva kritikát, hogy égnek állt a hajam. Szóval türelmed kérem, és újraolvasom majd és jelentkezem. Addig is kitartást. : )

Ui.: "Never give up!" (J.K. Rowling)