A kecske és a ló - vélemények

Igazad van.
Ebből is látszik, hogy ez a kecske nem az a hétköznapi fajta. Na meg az is, hogy városi vagyok.
Még kis koromból van ugyan emlékem a ház körüli jószágokról, de azok zömében tyúkok, lovak, meg disznók voltak.
Köszi hogy kiraktad és hogy írtál!

Kedves történet. A kecske jelleme viszont inkább birkához hasonlít.

A kecskéknél elvetemültebb huligánt nem találsz a házi állatok között. Nekik aztán nem kell biztatás. Kíváncsiak, gondolkodás nélkül belemennek életveszélyes helyzetekbe is, kihasználnak minden lehetőséget, és nem riadnak vissza semmitől. Akkor kell rájuk legjobban figyelni, amikor látszólag ártatlanul legelésznek. Látszik, ahogy felcsillan a szemük, aztán már pattannak is.

Régen volt néhány kecskénk. A kerítés nem volt akadály, folyton megszöktek, lerágták a fák kérgét, szempillantás alatt elpusztították az összes virágot, megdézsmálták a tyúkok kajáját, beugrottak a jászolba és lopkodták a tehén ennivalóját, pedig ők is ugyanabból a szénából kaptak, felpattantak anyukám mellé, amikor a napozó ágyon aludt az udvaron, és egyszer még az állatorvos receptkönyvét is kivették a táskájából, amikor szerencsétlen gyanútlanul elfordult. Szegény öreg doki alig bírta visszaszerezni.

Ha a gazda hagyott volna egy pici rést a kerítésen, akkor pár órán belül egyetlen kecske sem lett volna belül, a tövises bokor pedig tövig le lett volna rágva.