Üzenem: bohócok - vélemények

Bohócok mindig is voltak és lesznek. Azért kicsit furcsa, hogy a mai napig lenézik a "szakadt farmeres" punkot, amikor az utcán olyan verebek mászkálnak, hogy egy komcsi korszakból visszamaradt rendőr tenyere egyből viszketni kezdene a gumiboton
Ahh... régi szép idők

Szia Mortelhun,

szerintem ez így pont jó!
Az üzenetedre szeretnék reflektálni, nem a versre magára, mint műre.

Az üzeneted jogos.
Nem függ össze a művészi értékkel a - ha úgy tetszik kispolgári lét, vagy akár az entellektuel közeg.
Sőt!
Ugye nem kell példákat idecitálnom a világirodalomból, hogy ez mennyire így van!
Nekem pl a kedvenc íróim kb. fele totál anyagos volt, vagy lelőtte a feleségét, vagy "megvilágosodott" egy erősen megkérdőjelezhető állapotban és módon és ezt leírta a VALIS-ban.
Szóval így van! A fele legalább ílyen!

Na de a másik fele nem!

Erről szeretnék beszélni.
Értem (és osztom) az érzésed, hisz nincsidegesítőbb egy bunkó lenézése, aki a maslovi piramis "fizikai szükségletek kielégítése" szintjén megrekedt és onnan kiabál fel az "önmegvalósítás"-csúcsban lévő "szakadthoz", hogy gyökér. S nincs annál sem idegesítőbb, amikor a kávéházak füstjében a szemüveges ál-entellektuelek megmondják, miért vagy szar, közben meg tökéletesen tudod, hogy fingjuk sincs az egészről, mert egy keretrendszerben tudnak csak gondolkodni, de a művészet pont hogy nem a keretek között létezik, pont az a lényege, hogy nem kell figyelembe vennie. Már írtam itt asszem, hogy már az 1700-as években David Hume megfogalmazta, hogy izlésekről nem lehet vitatkozni, s ezt a faék egyszerűségű axiómát 300 év múlva sem tudtuk felfogni.

Nekem tetszik a szakadt farmer.
Valakinek meg nem. Ennél a pontnál ellenkezem kicsit csak az üzeneteddel:
Nem baj, ha valakinek nem tetszik. Nem baj, ha neki a vasalt nadrág tetszik.
Ne ess a ló túloldalára. Neki is joga van ahhoz hogy az tetszen neki.

Ha bohócnak nevezed, pont ugyanolyan leszel, mint ő (aki esetleg lenéz).
Légy jobb.

Azt gondolom: nem kell foglalkozni azzal, akinek nem tetszel. Az ő szintjéhez kell mérni és magadban nyugtázni, hogy ez az ember itt tart. Kimondani sem kell, mert abból megint csak feszültség lesz.
Jelen esetben: nem kell megírni ezt a verset.

Hogy az én álláspontom azon emberek lesajnálása, akik flegmnán, magas lóról ítélnek: IGEN!

Én lenézem azt az embert, aki a külső alapján ítél. Nem mondom ki - csak most itt, de itt nem sok ember látja, csak az egész világ potenciálisan-
szóval igen, szerintem az az ember emocionálisan fejletlen.

De legyen elég annyi, hogy ezt mi tudjuk.
Nem kell kimodani.
Van értelme?
Szerinted felfogja, hogy miről beszélsz?
(ezért nincs értelme egyik tábor hívőivel sem vitatkozni a politikáról egyébként.)

Ha azt az elvet követed, hogy nyugtázod, ő még egy fejlődő lélek, és Te is voltál már ott, ahol ő. és ő is lesz ott majd, ahol Te, akkor nem kell bántani.
S ha ciklikusság van a dologban, akkor Te is milliószor leszel még az ő helyében.
Egy fejlődésként felfogva az emberi életeket, akkor most miért is vagy ideges?!
Egy állapot (!) miatt?! Ami változik benne ugyanúgy, ahogy benned? Nonszensz.

Tehát, ha segíteni nem tudsz, ne árts. Szavakkal se.

Szokták ilyen kor mondani, hogy "de pont segítesz azzal, hogy a szemére hányod, hogy bohóc, majd ettől megvilágosodik!"
A nagy büdös lószart... Nem világosodik meg. Tapasztalat. Sok éves.
Nem tudsz az emberekre szavakkal hatni úgy, hogy először a földbe döngölöd, hogy balfasz, vagy bohóc.
Neked sem esne jól.
A lélekfejődés sok pici apró mozzanat összessége, nem egyetlen pálfordulás.
Főleg, ha azt egy külső szemlélő szájából hallja, dorgáló szavak formájában.

Szóval összegezve:
igazad van, jogosak az érzéseid, nálad a pont, de egy ilyen verset megírni baromság volt.

Egyszerű ön-bemutatás (vagy ezt hogy hívják) elég lett volna, hogy Te mit szeret, az üzeneted mag nem kellett volna.

Csak bízom benne, hogy nem sértődtél meg, de ha igen, az sem érdekel,
mert én csak leírtam a véleményem a művedről.
Maximum majd szólsz, hogy legközelebb ne legyek őszinte, vagy ne írjak akkor, ha
esetleg bánthat.

Üdv!