A gépnek is négy lába van, mégis megbotlik - vélemények

Ugrás a műre


R. Harbinger
Felhasználó
2021.04.27 19:53
45 vélemény
Először is, Dino Riders Forever! :D

Azt a hibát követtem el, hogy beleszerelmesedtem az írásomba, és azt hittem, hogy ez mennyire király lesz. :D Elengedtem magam, és így sikerült. De sajnos pont ezért kellenek ezek a szabályok, mert említetted, kizökkentettelek az olvasásból. Én sem szeretem ezeket a szabályokat, harmincszor is átnézek egy novit, meg többször is, így is mindig marad benne hiba. Ezt csak az évek és a rutin fogja kiölni, (remélem). :-)

Úgy gondolom, ha már ennyien vagyunk "kedvenc mocsarunkban", segítsük egymást a tanácsokkal. Szóval bármilyen észrevételt szívesen fogadok. :-)
Xenothep
Felhasználó
2021.04.27 19:30
233 vélemény
Ne gondold, hogy überprofi vagyok, hála az égnek nem.

Konkrétan viszketek attól, ha az írástechnika, mint olyan, egyáltalán szóba kerül. Bizonyos szempontból a te történeted sokkal jobb, mint sok egyéb, amit olvastam. Tartalmilag, és technikailag is. Pont olyan, mint amikor 10 évesen derékig legóban ülve új világot teremtettünk kint és bent. Személy szerint a Dino Ridersért voltam megőrülve, de mivel dinoszaurusz figurám nem volt, egy plüss kutyát neveztem ki Brontosaurusnak, építettem rá málhát, ahol a kis lego figuráim ültek, lézerpisztoly, plazmapuska, macskahajigáló gép, minden volt rajta. Vagy a Jayce and the Wheeled Warriors, az aztán tényleg überelt mindent. Egy Lancia matchboxból csináltam meg Fűrészt egy kis plasztik gyurma segítségével. Felsorolhatnám gyerekkorom összes rajzfilmjét, amiket próbáltam aztán legoban materializálni, több-kevesebb sikerrel, de belefért főgonosznak a GI Joe figurám (így írták egyáltalán?...) és Batman meg Darth Vader együtt nyomultak ellene egy lendkerekes teherautóban, mert ők nagyon menők voltak.

Szóval hidd el, pontosan átéreztem, amit Kliff, én is elfelejtettem felnőni, bár jelenleg a matchboxaimat a kisfiam töri zúzza, azért még simán leülök mellé hogy roncsderbizzünk. (Ez utóbbi nagyon megy. Egy kisgyerek állati destruktív tud lenni.) Pusztán azért reflektáltam, mert láttam, hogy sok helyen írástechnikai szempontból elemzed a műveket, ami egy elba...ltázott fontos dolog, de megöl mindent, amit szeretek az irodalomban. A haiku egy kötött versforma, szigorú szabályokkal, ami által kihívás haikut írni, és ez tök jó dolog. (Keress rá Jocker, vagy Fuvallat műveire itt az oldalon, nagyon jók.) De hogy egy regényre miért erőltetik rá idegből ezt a dolgot?... Számomra rejtély.

Azt értem, hogy ne hadováljunk már, mint egy bolond, tartsunk szórendet, meg ami elvárható, maradjunk nézőpontban, satöbbi, de amikor történeti ívről beszélnek nekem, meg szótagszámról, akkor kinyílik a zsebemben a fényszabja. Ezért is van annyi rövidgatyám.

Szóval hagyjuk a nagy szavakat, ez nem íróképző (még a gondolattól is röhögőgörcsöt kapok) hanem a kedvenc mocsarunk, ahol egymásnak mesélünk. Van, aki nem tud, vagy nem is akar fejlődni, (pl. én) van aki megsértődik, ha konstruktív kritikát kap (itt is találkoztunk már ilyennel) meg van, aki akkora tehetség, hogy a fal adja a másikat, de csak funkodik.

Szóval a sztori jó, és tudom, hogy százszor jobban meg tudnád írni, de nem kell. Kliff nagy király.
R. Harbinger
Felhasználó
2021.04.27 09:24
45 vélemény
Elfogadom a tanácsot, sőt, az építőjellegű kritikákra mindig nyitott vagyok. :-)

Jó pár éve én is játszottam ilyeneket a saját figuráimmal, és a mű megírása alatt a gyermeki én lebegett szemem előtt, milyennek látja az egészet. Beismerem, talán jobban magával ragadott a kelleténél, valószínűleg ülnöm kellett volna még a sztorin, jobban átbújni, mert a szórendi és az általad felsorolt hibák fel sem tűntek.
Az utolsó mondatot rövidíthettem volna valóban, kevesebb felsorolás, kevesebb és, de már sajnos így sikerült.

Azért köszönöm, hogy elolvastad, és legközelebb is szívesen fogadom az észrevételeidet. :-)
Xenothep
Felhasználó
2021.04.26 21:14
233 vélemény
Sokaknak adtál már itt tanácsokat, így ha megengeded...

A sztori jó, a hangulat jó, bár kissé infantilisnak éreztem, amíg a csattanónál rá nem jöttem, hogy van létjogosultsága, elvégre egy kissrác kezében egy távoli Galaxis sorsa.

Írástechnikailag viszont minden második mondat kilökött a történetből. Úgy kitömted fölösleges meghatározásokkal, felborított szórendekkel, túlfogalmazásokkal, hogy egy csata valóban sodró lendülete helyett bukdácsolást éreztem. A fényszabját nem kivonják, tekintve, hogy nincs pengéje, amit hüvelyben kellene tartani, hanem csak aktiválják. 10 mondaton belül ötször említed Luke-ot, miközben végig ő a főszereplője a jelenetnek, és egyértelmű, hogy ő cselekszik végig. Máshol meg az nem volt világos, hogy a halálcsillag sugara azért kapcsolt ki, mert Luke és Jake újratöltötték a fegyvert?... Ismerem a sztorit, tudom, hogy egy-egy lövés után újra kell tölteni a szuperfegyvert, de a megfogalmazásból valami másra következtettem. A lépegetők miért puffognak? A lépteikre gondolsz, amint haladnak? A fényszabja halk zümmögése elnyomja egy csata hangjait, miközben röpködnek a Birodalom és az Ellenállás vadászgépei, csatahajók robbannak fel, bombáznak ész nélkül, egyszerre lövöldöz több száz ember, meg droid? Az anyának miért kell tudni a teljes nevét? Fontos ez? Aztán az utolsó mondatba még bezsúfolsz három darab "és"-t is.

De mint mondtam, lehet, hogy én értettem félre, és azért ilyen az egész, mert egy kisfiú elméjében játszódik a történet. A szárnyaló fantázia bátran figyelmen kívül hagyhatja a fizikát, a logikát, meg úgy általában a szabályokat.
n13
Felhasználó
2021.04.25 14:21
194 vélemény
De szerettem én is ilyeneket játszani... :-) Gyerekkorban annyira élénk az ember fantáziája. Jó írás volt, engem behúzott a hangulata. Köszi! :-)

Előző oldal