Rise of the Fallen: "Nemesek és földönfutók" - vélemények

Néhány észrevétel az eddigi kommentek alapján:

1.
Az egyik kommentben ezt írtad:

A „Különös, zöld fényt árasztott magából az alvilág égboltján lévő haldokló csillag. Halovány fénye csupán megtörte az éjszaka egyhangúságát.” Úgy akartam kifejezni magamat, hogy az égitest fénye gyenge, halovány, ami éppen csak pislákol.

Probléma, amikor magyarázkodnod kell, mit hogyan akartál írni, kifejezni. Sajnos nem állhatsz ott minden olvasó válla fölött, hogy elmondd, "én ezt akartam, én azt akartam, ezt így értelmezd". Meg kell tanulnod úgy leírni a dolgokat, ahogy azt tényleg gondolod.

2.
A sajátos univerzum vagy világkép szerintem nem zárja ki annak a lehetőséget, hogy ebben a világban is van ilyen szereplő. Én csupán egy vicces „Easter Egg”-nek szántam. Kérdésedre válaszolva az alvilágban.

Az alvilág rész megint nem lett kifejtve, ez is olyan, amit az olvasó válla fölött kell suttognod. Valamint ilyen easter eggeket ne tégy bele, felesleges, és jelen esetben anakrónizmust sejtet. Az olvasóban felépül a kép, ez valami régi időkben (már tudjuk, Alvilágban) játszódó történet jóval Robin Hood előtt, és így zavaró.

3.
„a sok túlfogalmazás miatt totál elvesztem.” Jogos érv és igaz. Az első íratott túlságosan laposnak éreztem. Ezért kicsit hozzá írtam. Azt hittem, hogy felületesen közelitem meg az eseményeket. Lehet túlsokat akartam hírtelen át adni egyszre a világból. Mint már mondottam nem vagyok profi.

Ne írd túl, teljesen felesleges. Meg kell találnod az utat a cifra és a szép között. Javaslom, olvass sokat, és figyeld meg, mennyire célratörő egy-egy író. Például tudom ajánlani Stephen King Setét torony sorozatát. Nem könnyű olvasmány, elég elvont, de az író nagyon jól ír benne. Letisztult mondatokat használ, egyszerűeket. Az első könyv tele van olyanokkal: "A harcos leült, és elgondolkodott." "A harcos ivott."
Ellenpéldának tudom hozni LJ Smith Vámpírnaplók sorozatát (igen, férfiként elolvastam azt is ). Az írónő fantáziadús világot álmodott meg, érdekesek a karakterek, és akadt olyan könyv, amiben nagyon jól keltett feszültséget, de ezen túl nagyon túlírt olykor. Akadt benne olyan rész: "Stefan az égre emelte mély zöld szemét, melyben aranyló írisz játszott, és sóhajtott, mint akinek a világ gondja nyomja vállát." Fontos számunkra, mennyire aranyló írisze van? Nem! Less bele ebbe a két könyvbe, csak egy olyan 10-20 oldal erejéig, és meglátod a különbséget.

Ilyenkor tedd fel magadban a kérdést: Fontos ez a történet szempontjából?

A mű olvasása után még ennyit tennék hozzá az előttem elhangzottakhoz:

1.
"te egy Laios vagy, e világ nemese és megbecsült tagja."
Most akkor vannak nemesek az alvilágban?

2.
Robin - anakrónizmus gyanús

3.
opció - szintén anakrónizmus

4.
"Jazaar felállt, ruhájáról leseperte a rátapadt vérrel keveredett homokdarabokat, határozott rántással tépte ki az eddig földben pihenő fegyverét."
és határozott rántással magához vette eddig földben pihenő fegyverét.
Ne spórolj a kötőszavakkal, szebbé teszik a mondandódat.

"Oldalra tekintett, szemét a megcsonkított s felkoncolt testre szegezte. Gondolatai zavarossá váltak, „én is feküldhetnék most ott, ahol ő, ha engem támadtak volna meg a szélvihar leple alatt álmomban.” Fejében még mindig ott visszhangzik az a roppanás-szerű hang, ahogy letépte a nemes szárnyait. Emlékszik, hogy könnyűszerrel nyitotta fel ellenfele hasát. S ahogy kirántotta a vasat, vele együtt távozott annak minden zsigere. Az ehhez hasonló tettek miatt érzi magát igazán mocskosnak. Aljas módszerekkel vadászik a nála erősebbekre. Ám elhatározása erősebben ég benne, mint becsület érzete. Az érzés, ami azóta él benne, mióta ide került."

Ebben a bekezdésben mintha összezavarodott volna a cselekmény ideje. Múlt idejű elbeszéléssel kezdesz, majd jelenre váltasz, végül múltban fejezed be.

Összességében:
A csattanóra még gyúrni kellene, de nem rossz a világ, amit próbálsz felépíteni. Próbáld ki azt a régi módszert, hogy megírod a sztorit, félre teszed egy-két hétre, majd átnézed, mielőtt posztolod. Látni fogod a különbséget szerintem. Írás közben magával ragad a sztori, és nem tűnnek fel a hibák kellő mértékben.

Ha a fantasy világába akarsz elmerülni, akkor javaslom R. A. Salvatore műveit, nagyon jól ír. A Drizzt Do'Urden történetfolyam nagyon gazdag mitológiában, fantasy elemekben.

Remélem, nem vettem el a kedved az írástól. Sosem könnyű kilépni a közönség elé, és nem a fióknak írni, de ha gyakorolsz, sokat olvasol, és próbálkozol, akkor sikerülni fog. Ne szegje kedved az itt olvasott kritikák sora, hanem próbáld meg tanácsokként felfogni őket.

Köszönöm szépen a kedves szavakat Jimmy Cartwright. ^^

Próbálok minden jó tanácsot megfogadni, legyen az akár milyen.
A logikai bukfencem remek emlékeztető lesz ez elkövetkezendőkben, ebben biztos vagyok.

A szabad időm egyrészét olvasással töltöm. Itt fent a lidércfényen vagy hagyományosan könyv formájában. Persze leginkább fantasy stílusban, ezért is próbálok ebben érvényesülni. Akikkel szerepjátékokat játszottam mindig azt mondták, hogy nagy a fantáziám. Szerették az általam megálmodozz világokat, ezét is vágtam bele az írásba. Valami maradandóbbat alkotni, ami nem csak pár ember estéjét dobja fel.

Igyekszem fejleszteni a késségeimet, és köszönöm még egyszer a pozitív visszajelzést

Nincs ezzel különösebb baj.
Felvázolsz egy világot, amelynek zöld csillaga van, ami idegenné (kicsit talán Mátrixossá) teszi. Vannak itt démonok, emberek, és bizonyára más lények is, akik folyamatosan küzdenek egymással, és nyilván mindenki győzni akar, mert a másik lehetőség a halál. (Ez meg kicsit Hegylakós.) Ez a része nekem teljesen jól működik.

Az viszont nekem első olvasásra is kiderült, hogy a démon valaha ember volt, talán épp a Földön, vagy egy párhuzamos Földön - innen jöhet ugye Robin. Ebben a világban viszont az életében elkövetett dolgok miatt itt démoni külsőt kapott. Szóval ez lehet a túlvilág is.

A jelzők túlhasználata lehet egyéni stílus is, bár valóban nem feltétlenül szerencsés. Viszont fantasynél nekem pont nem zavaró, sőt, a magam részéről kedvelem a terjengős, jelzőkkel halmozott leírásokat, ha azok szépen vannak fogalmazva, és a jelzők nem egymás szinonímái, vagy fokozásai.

Az viszont jogos, hogy ha a csuklya a nemes arcába van húzva, akkor a démon hogyan néz a szemébe.

Összességében nem rossz ez. Van még lehetőség a fejlődésre, de ahhoz ugye
- sokat kell olvasni, hogy legyen kellő szókincs,
- sokat kell írni,
- figyelni kell a jó szándékú kritikákra, amiket célszerű megfogadni.
(Ez inkább csak általános tanács, nem ide értendő specifikusan.)

" Én csupa karom, szarv és agyar vagyok, emberi vonásom egy szál se." <- ezt a démon saját maga mondta, mint afféle önértékelést, majd felruházod emberi "belső" dolgokkal. Nehéz így elfogadni ezt a tényt, hogy a démon eredetéről nem tudunk semmit se, holott ehhez köthető az emberi vonás, ami végül is a legvégén debütál. Ha a démonok is emberek voltak valaha, akkor így már kerekebb, érthetőbb, logikusabb a dolog, de ne feledd, nem látunk bele a gondolataidba, és ezt nem igazán lehetett kikövetkeztetni.

Egyébként teljesen rendben van az alapszituáció, és valahol belém szúrtál egy kíváncsiság-tüskét az univerzumoddal kapcsolatban. Sőt, érdekelt volna, hogy mit is hallott a démon, mielőtt otthagyta a nemest. Szóval ez így nem igaz, hogy nem tetszett az írásod, hiszen akkor nem rágom át rajta magam rajta és nem írok véleményt. Összességében, ha folytatod, én biztosan vevő leszek rá

Szia SzaGe

Köszönöm az észrevételeidet! Sajnálom, hogy nem tetszett.

Teljesen egyet értek a perspektíva és a logikai buktatókkal kapcsolatban. Néhány dolgot tényleg rosszul fogalmaztam meg. Nem tagadom. Elsőre ilyen lett, legközelebb ezekre jobban oda figyelek ezekre. Ezért is voltam kíváncsi a véleményetekre.

A „Különös, zöld fényt árasztott magából az alvilág égboltján lévő haldokló csillag. Halovány fénye csupán megtörte az éjszaka egyhangúságát.” Úgy akartam kifejezni magamat, hogy az égitest fénye gyenge, halovány, ami éppen csak pislákol.

A sajátos univerzum vagy világkép szerintem nem zárja ki annak a lehetőséget, hogy ebben a világban is van ilyen szereplő. Én csupán egy vicces „Easter Egg”-nek szántam. Kérdésedre válaszolva az alvilágban.

A rossz az miért rossz? Mert ő ilyen és kész, nincs semmi oka. Nagyon felületesnek érzem e szerepkör meg közelítését. Ők hibába démonok, valaha emberek voltak. Az emberi lékek pedig tele van érzelmekkel, csapongó gondolatokkal. Te sosem éreztél még olyat, hogy megtettél valamit ami tőled idegen, még is megkívánta a helyzet?

Csupán árnyalni próbáltam a karaktert, nem akartam egy fekete-fehér a jellemet. A pszichopatákat leszámítva szerintem mindenkiből kivált valamilyen érzést egy gyilkosság. Főleg ha az ilyen brutális módon történik.

„a sok túlfogalmazás miatt totál elvesztem.” Jogos érv és igaz. Az első íratott túlságosan laposnak éreztem. Ezért kicsit hozzá írtam. Azt hittem, hogy felületesen közelitem meg az eseményeket. Lehet túlsokat akartam hírtelen át adni egyszre a világból. Mint már mondottam nem vagyok profi.

Köszönöm még egyszer a kritikát, hisz a hibáiból tanul az ember.

Szia Raven

Ha már így kikéred a véleményt ...

Nem lenne rossz, de bevallom őszintén, többször átolvastam, mert a sok túlfogalmazás miatt totál elvesztem az egészben, ami miatt a csattanó megértése nagyon messze került tőlem. Jó dolog a szókincs, de sokszor fölösleges telepakolni a mondatokat a különböző jelzőkkel, mert összezavarod velük az olvasót. Az egyszerűbb megfogalmazás sokkal jobban emészthető, és egyben a hangulat sem veszik oda. Az első bekezdésed például olyannyira zavaros, hogyha elhagynád se érné veszteség az írásod többi részét. Például már az első mondatban fennakadtam, hogy egy halvány csillag zöld fényt áraszt magából. Azt meg hogy?

Furcsaság számomra az is, hogy ráérzésem szerint ez egyféle sajátos fantasy univerzum szeretne lenni, de hogyan kerül bele Robin Hood? Gondolom rá gondoltál... Most akkor valamennyire Földi "eredetű" a démon, ha ismeri az vadászíjas igazságtevőt? Most akkor hol is vagyok valójában?

Másik dolog pedig a perspektíva, ami sokszor csak nézőpont kérdése, de itt nagyon kiütött a nyeregből. A nemes fejét teljesen eltakarta a csuklya, ám démonunk még jól a szemébe nézett mielőtt otthagyta. Esetleg előtte felhajtotta? Vagy átlátott a csuklyán? Vagy csak emlékezetből "dolgozott" a démon? Vagy csak te, mint a történet megírója láttad a szemed előtt a nemes arcát? Összezavarsz, fölöslegesen

Még egy dolog: a démon nagyon nagy dumát nyom a nemesnek, amivel -úgymond- egy jóféle, jópofa, gonoszkodó, jó kardforgató karakter kerekedik ki belőle, és ezek jellemzőek a fantasyra, ám a végén meg agyoncsaptad az egészet a lelki teher könnyítésével. Olyan ez, mintha kirúgtad volna alólam a létrát ...

(Az egyik mondatban az "opció" szót használtad, de szerintem a "lehetőség" jobban odaillene. Az "opció" olyan modern, olyan Európai Uniós, olyan számítástechnikai kifejezés )

Üdv, Geri!

Köszönöm szépen!

Remélem nem lett nívótlan mű. Nem vagyok valami profi ezért kíváncsian várom az olvasók/írók észrevételeit.

Isten hozott a Lidércfényen!