Az ócskás – 4. rész – Roze - vélemények

Kedves Geri!

Első sorban szeretném megköszönni neked az értékelést és egyáltalán, hogy elolvastad az írásomat.
Sajnos a kis mini storyaim nem teszik lehetővé a teljes kibontását a történet hátterének.
A koncepció most az, hogy egy központi alak, az ócskás, köré fonok különböző történeteket.
A klasszikus horror csak az elborzasztás eszközével él,nincs benne semmi irodalmi nagyság.
A középút nehezen járható ingovány.
Inkább egy meghökkentésen alapuló egy flekkes kis írásfolyamban gondolkodtam.
Igaz, lehetne nagyon komoly pszihológiai,és érzelmi háttérrel megírt novellát közölnöm, de ezek nem azok.

Remélem, azért olvasod majd egy-két írásomat ezek után is.

Szeretem, amikor az érzelmek átjönnek a sorok közül. A magány pedig "tapintható" egy szeretett társ elvesztése esetén ebben a novellában, de valahol a történet felénél elveszik, amit addig aránylag jól felépítettél az első három bekezdésben. Értem a mondandód lényegét, de a történeted vége több kérdést vet fel. Persze pár bekezdésben szinte lehetetlen minden apró részeltre kitérni, de néha a fontosabb dolgokat jobb, ha nem az olvasó fantáziájára bízza az író, mert könnyen félreérthetővé válik a novella. Számomra ennek a történetnek a "miértje" felettébb érdekelt volna.

A horror műfajához fontos kellék a motiváció tisztázása, ami elhagyható bizonyos esetekben, de sokan nem kedvelik a lezáratlan dolgokat. Sokan gondolják, hogy az egyik legkönnyebb dolog a pár bekezdéses novella, de ez nem igaz. Az olvasó éhezik a sorokra, éhezik a tartalomra, éhezik a magyarázatokra. Nem szabad éhesen hagyni! Csak annyit tudok mondani, hogy "Az Ócskás" is megérne a bővített verziót, ahol egy kicsit bevezeted az olvasót Ben apó titkaiba, hogy miért is kellett a szívének felmondania a szolgálatot, és ezekhez hasonló.

A horror csak egy takaró, amit a történetmesélő használ a lényeg körbetekeréséhez, mellyel elfedi a megfelelő és sorsdöntő pillanatig

Üdv Geri