A gyűlöletről
Megint halomra ölt a gyűlölet
hevén megannyi vétlen álmodót,
de hitte, hogy hitetlenek felett
akarva tenni végre újra jót,
emelni fogja tán magasra fel,
pedig mogorva gyilkosok közé
sorolt a lelke, érte majd felel,
ha nemsoká felér az Úr elé.
De hát haragra gyűlölet fakad,
s a gyűlöletre düh borul vadul,
üzenve véle végtelen hadat,
hiszen nem érti, hogyha vére hull,
saját utódait kaszálja csak
a végtelen dacán kegyetlenül,
de hát hiába, mert hörögve csap
le és konok nyakába démon ül.
Az árja így folyik tovább is el,
nem oldja mámorát a józan ész,
hiába kérdezed, ha nem felel,
ha vak hitén mohón gyilokra kész,
hiába, hogyha menthetetlenül
keresni fogja balga végzetét,
marad csupán a gyűlölet felül,
alatta elfogy és kihűl a lét.
