Nagyasszonyok az Árpád-ház szolgálatában
A lábjegyzetekben csak úgy mellékesen, sokat olvashatunk arról, hogy az Árpád-kor nagyasszonyai milyen szerepet játszottak a történelemben. Cikkem első részében Géza és István korát mutatom be asszonyaik, lányaik szemszögéből, azt a folyamatot, ahogy a középkori királyság létrehozásában részt vettek, hol előtérben állva, hol alárendelve személyes ambícióikat a dinasztia érdekeinek, de mindig az ország érdekeit szolgálva.
1. Augsburg és következményei
A 955-ös év fordulópont volt a magyarság történelmében. Augsburgnál hatalmas vereséget szenvedett a Lehel és Bulcsú által vezetett kalandozó had a németektől. A két vezért kivégezték, a seregből is csak annyit hagytak életben, akik hírmondóként hazajöttek, és vakon botorkáltak az utakon. A vereség akkora volt, hogy Taksony fejedelem is megbukott, feltételezhető, hogy belháború robbant ki a törzsek között. Növelte a bajt, hogy a fejedelmi hatalmat Árpád idősebb fiának a leszármazottai örökölték volna, és nem ismerték el Taksony fia, Géza uralmát. Gézának, aki véres kézzel leverte a törzsi lázadást, szüksége volt külső támaszra is. Ráadásul a zűrzavar azzal fenyegetett, hogy vagy a Bizánci Birodalom, vagy a megerősödő Német-római Császárság megpróbálja az országot uralma alá hajtani. A 973-as évben az a hír terjedt el, hogy a két birodalom szövetkezett a magyarok ellen. Ez annál is veszélyesebb volt, mert I. Ottó császár felesége bizánci hercegnő volt, vagyis a két császárság eleve dinasztikus kapcsolatban állt.
Géza fejedelem küldöttséget menesztett a császárhoz és lovagokat, térítő papokat kért tőle. Ezzel egy csapásra rendeződött a kapcsolata Bizánccal és a pápával is, hiszen a szándékát kifejezte, hogy a nyugati kereszténységhez csatlakozik. Ottó még ebben az évben meghalt, a térítő szerzetesek is elhagyták az országot. Mind a két császárságban belháborúk robbantak ki, és nem figyeltek egy ideig Magyarországra, pedig Géza és testvére, Mihály is megkeresztelkedett. A térítés szinte leállt, Géza ekkor mondta állítólag, hogy elég gazdag ahhoz, hogy két istennek áldozzon, Mihály pedig visszatért a keleti hithez, hiszen ő már Bizáncban korábban felvette a kereszt jelét.
2. Dinasztikus politika
Egy férfias nagyasszony
Sarolt fejedelemasszony, aki az erdélyi gyulák leszármazottja, eleve a bizánci kereszténység követője volt, ekkor megalapítja a veszprémvölgyi keleti rítusú kolostort. Sarolta Gézával kötött házasságával Erdélyt a fejedelmi udvar szövetségesévé tette, és a törzsek nagy része feletti biztos uralmat teremtette meg. A nagyasszony igen férfias jelenség volt, szőrén ülte meg a lovat, kiválóan vívott, férfias erények jellemezték. Egyes történészek szerint Géza betegsége idején döntő szava volt a politikában is. Civakodó Henrik bajor herceg 995-ben meghalt. Az új bajor uralkodó, a későbbi német császár, II. Henrik hajlandónak mutatkozott húgát, Gizellát feleségül adni Géza fiához, Istvánhoz. A házasság rendezte a viszonyt a bajorokkal, és hosszabb távon mind II. Henrik császári koronához fűződő ambícióit, mind István elsőszülöttségi jogát megerősítette, és újabb lökést adott a nyugati kereszténység terjesztésének. Sarolt fogadta a törékeny, sápadt herceglányt, és a házasság jelentőségét mutatja, hogy a nagyasszony fenséges gesztussal hermelinpalástját terítette Gizella lába elé, hogy ne lépjen a sárba…
Géza lányai
Bár Géza lányainak dinasztikus házasságai megerősítették az országot, de az egyéni sorsuk tragikusan alakult. A legidősebb Judit, Vitéz Boleszláv lengyel fejedelemhez, későbbi lengyel királyhoz ment feleségül, ez biztosította az ország északi gyepűinek nyugalmát. A lengyel király azonban elűzte az asszonyt, mert István nem támogatta csehországi hadjáratait éppen másik sógorával, II. Henrikkel szemben. Judit fiával a magyar udvarba menekült. Bátyja újból férjhez adta testvérét Sámuel bolgár cár kérésére Gavril Radomír trónörököshöz, akinek törvénytelen felesége már több gyermeket szült. Az asszony megalázó helyzetben, idegen környezetben, a keleti egyház hitelvei szerint öt évet élt a férfivel, de a várandós asszonyt Radomír is elűzte.
A házasság okai azok lehettek, hogy még maga a pápa is azt hitte, hogy ilyen módon Sámuel cár a nyugati kereszténységre tér át. István pedig azon túl, hogy Nagy-Bulgáriával akarta ellensúlyozni Bizáncot, a birodalom által támogatott Ajtony törzsi államát szerette volna bolgár segítséggel legalább megrendszabályozni. Ajtony ugyanis egy független törzsi államot hozott létre, és rendre semmibe vette István parancsait.
A helyzet akkor változott meg, amikor István látta, hogy Ajtony hatalmát csak a bizánci császárra támaszkodva számolhatja fel, és Sámuel nem fog a latin hitre áttérni. Az egyre feszültebb viszony vezetett oda, hogy a bolgár-magyar szövetség felbomlott, és Baszileiosz István segítségével szétverte a bolgár államot. A császár ettől kezdve a Balkán meghódításával volt elfoglalva, utódai pedig a trónviszályokkal, így Ajtony államát sikerült az országhoz csatolni. Judit, akit joggal nevezhetünk a dinasztikus politika áldozatának, legalább birtokot és ellátást kapott a magyar királytól. Fiai tragikus halálát már nem élte meg…
Jól indult, de nem volt szerencsésebb István Ilona nevű testvérének házassága sem. Orseolo Péter (Pietro) Velence dózséja kérte meg Ottó fia számára a hercegnő kezét. A dózse rendelkezett abban az időben a legütőképesebb flottával, és kiváló kapcsolatokat ápolt Rómával és II. Baszileiosszal. Sajnos Ottó trónra lépése Rómának egyre több kellemetlenséget okozott, hatalmi ambíciói, amelyek arra irányultak, hogy dinasztiáját örökletessé tegye, lázadást váltott ki. Száműzték Bizáncba. Ilona is a magyar udvarban talált menedéket fiával, Péterrel együtt. A magyar király viszonya szerencsére se az egyházzal, se Bizánccal nem romlott meg, mert Ottót már egyikük sem támogatta.
István Sarolta nevű testvére Aba Sámuel felesége lett. Az Aba nemzettség kabar eredetű és még a korai Árpád-korban kaptak jelentős törzsi területeket a Felvidéken. A kabarok Levédiában a kazárok elleni lázadó törzsként csatlakoztak a magyarokhoz. Sámuel a házassággal felvette a kereszténységet és területeiből jelentős magánbirtokot meghagyva egyházmegyét és vármegyét szerveztek. Aba a rangsorban a második volt a király után, nádorispán, és már a Koppány elleni harcban segítette az uralkodót. Így a Felvidék békésen csatlakozott István országához.
Sarolt fejedelemasszony nevét a források akkor említik utoljára, amikor Koppány küldöttsége Géza halála után felkereste, hogy a somogyi nagyúr számára megkérje a kezét. Sarolt ekkor már szinte minden politikai szálat a kezében tartott Géza betegsége miatt, valószínű ő hozta tető alá a német szövetséget is. Esze ágában sem volt az ősi szokást követni. A levirátus joga szerint ugyanis mind a tulajdont, mind a fejedelmi széket mindig a legidősebb férfirokon örökölte, és feleségül kellett vennie az özvegyet is. Sarolt visszautasította Koppányt, akit a német lovagokra és az Istvánhoz hű törzsfőkre támaszkodva a fiatal fejedelem legyőzött. A primogenitura (elsőszülöttségi jog) érvényesülése meghonosította a nyugat-európai jogszokást. Sarolt sorsát innentől kezdve nem ismerjük.
Az első királyné
Gizellát 1000-ben királynévá koronázták, a hagyomány szerint Veszprém városa ekkor került a birtokába, más királyi udvarházakkal együtt. A város már Sarolt kedvenc tartózkodási helye volt, Gizella idején püspöki központot is szerveztek itt. A veszprémi püspök később megerősített kiváltsága a magyar királynék megkoronázásának joga volt. Gizella támogatta a férjét az ország megtérítésében és lovagjai döntő szerepet vállaltak Koppány legyőzésében.
Több templomot alapított és kiemelten támogatta a székesfehérvári bazilika felépítését, ami német mintára épült, és a királyi pár a nyughelyének szánta. A veszprémvölgyi kolostorban a saját keze munkáját is dicséri az apácákkal együtt hímzett miseruha, amely a király és a királyné egyetlen hiteles arcképét is megőrizte. Ebből alakult ki a 12. század folyamán a koronázási palást. A görög rítusú zárda támogatásával Gizella tovább vitte Sarolt örökét is.
Bátyja, II. Henrik haláláig a császár stabil támasza volt az országnak. A királyság megyerendszere és az arra épülő királyi haderő addigra ki tudott épülni, így az ellenséges, száli-frank dinasztiából származó Konrád császár támadását az addigra hadászati tapasztalatokat szerző István vissza tudta verni.
A királyi párnak két fia, Ottó és Imre, és egy Ágota nevű lánya született. Ágota a Magyarországra menekült Eduárd angol király felesége lett. István királyi udvarházat biztosított számukra. Ágota férjével visszatért Angliába, de Eduárd meghalt, így III. Malcolm skót királyhoz menekültek.
Margit nevű lányát a király elvette feleségül, így Margit, István király unokája, skót királyné és az összes skót király, sőt egyik lánygyermeke révén, aki Hódító Vilmos fiához ment feleségül, ő lett az angol királyok korai dinasztiájának ősanyja is. Kegyessége és Skócia megkeresztelése miatt szentté avatták, az egyszerű nép tisztelte, méltó volt nagyszüleihez.
Trónviszályok István halála után
A királyi pár idősebb fia, Ottó nem élte meg a felnőttkort. Imre vadászbaleset áldozata lett. A királyi pár azzal szembesült, hogy nem lesz, aki heroikus munkájukat befejezze. Géza fejedelem testvérének, Mihálynak volt ugyan egy fia, Vazul (Vászoly), aki bár feltehetően keleti keresztény volt, de féktelen életet élt, ágyasokat tartott. Feltehető, hogy politikai nézetei se egyeztek meg az uralkodóéval. István nem akarta rábízni az országot, a nyugati rítusú egyházat is féltette tőle, és tartott Bizánc megnövekedő befolyásától. A köszvénytől sokat betegeskedő Istvánt egy éjszaka meg akarták ölni. A gyilkos kezéből kiesett a tőr, a zajra felriadó uralkodó pillantásától a merénylő térdre esett és sírva könyörgött kegyelemért. Egyes történészek szerint Vazul maga akarta a királyt megölni, mások szerint egy általa felbérelt katona. Tény, hogy a vizsgálat szálai Vászolyhoz vezettek, akit megvakítottak, a fülébe forró ólmot öntöttek, fiait száműzték. A későbbi történetírás megpróbálta István felelősségét csökkenteni, és a parancs kiadását a királynéhoz kötötte. Ha Aba Sámuel szerepét az udvarban és a királyi tanácsban felidézzük, inkább köthető hozzá a végrehajtás, már csak azért is, mert csak egy lépésre volt a koronától. Igaz, hogy István betegeskedett, de semmi nem utalt arra, hogy cselekvésében korlátozta az állapota. A királynék közül Ilona, II. (vak) Béla felesége, bár a király helyett uralkodott, se tudott volna ilyen parancsot adni, mert ahhoz az ország nagypecsétje és a király aláírása kellett. A merényletet követő komoly vizsgálat lefolytatása sem Gizella, hanem a király és a királyi tanács hatáskörébe tartozott. Semmi utalás nincs arra, hogy István átadta volna a hatalmat a feleségének, mint ahogy azt Ilona királyné esetében láttuk.
Az udvarban nevelkedő másik jelölt, Orseolo Péter, a magyar udvarba menekülő velencei dózse fia, meg már ekkor csácsogó olasz tanácsadókkal vette körül magát, így elég elszigetelt jelenség lehetett István környezetében.
István mégis őt jelölte utódjának. Talán a műveltsége, vallásossága miatt döntött így. Minden esetre Péter 1038-ban trónra lépett. Valóban folytatta a kereszténység terjesztését, de a várakat és a királyi tanácsot saját híveivel töltötte fel. A bizánci szövetséget felmondta és a bolgárokat támogatta, majd fellépett a másik nagyhatalom, a Német-római Császárság ellen. Gizellát házi őrizetben tartotta Veszprémben. A belső népszerűtlensége mellett csak a széteső bolgár cárság volt a bizonytalan külső szövetségese. A félreállított Aba Sámuel, a mellőzött nagyurak, főpapok szövetkezve az özvegy királynéval elűzték Pétert az országból. Aba Sámuelt magyar királlyá választották, aki viszont nem tudta megvédeni az országot III. Henrik német császárral szemben, aki hűbéresévé tette a hozzá menekülő korábbi ellenséget, Péter királyt. A ménfői csatában Aba vereséget szenvedett, meghalt. Gizella ekkor elhagyta az országot, de még talán része lehetett benne, hogy a királyi tanács és a nagy befolyású főpap, Gellért püspök a Vászoly fiak visszahívásáról döntött, hogy megakadályozza a német függést.
Gizella Passauban kolostorba vonult, majd itt lett zárdafőnök. Még talán eljutottak hozzá a hírek, hogy egykori országa nem került német függésbe, András és Béla megvédte a királyságot. Megélte András és Béla viszályát és aggódva figyelhette a német befolyás újbóli erősödését, majd a Béla király elleni merényletről is értesülhetett. Az utolsó hírek András és Béla fiainak megegyezéséről szóltak az ország újból egyesült és nem került veszélybe a katolikus egyház sem. Az első magyar királyné mozgalmas élete Passauban ért véget 81 éves korában. István örökének teljes megszilárdulását, Szent László királyságát már nem élhette meg.
A sok tragédia és viszály ellenére egy erős, európai jelentőségű királyság jött létre Európa fejlett, nyugati részéhez csatlakozva. Ha voltak is egyéni hatalmi törekvések, még akkor is, ha a politika középkori, dinasztikus köntösben jelent is meg, mindig az ország érdeke volt az elsődleges.
