Ötven év után
Ma ötven év után csak összejöttünk
a nagy beszélgetésre lázasan,
megannyi mondatunk között előtűnt,
a lét szeszélye mily bizonytalan.
Hiszen kapaszkodón sodort az élet
ezer felé, de mégsem adva fel,
maradt velünk a nagy románc, a lélek
szerelmeink sorára ráfelel.
Miként az ifjak, áradoztuk egyre
vagy így vagy úgy megélt talányait
utunknak, akkor is, ha tán a hegyre,
vagy épp goromba mód a völgybe vitt.
Hogy elröpült e délután felettünk
akár az életünk, peregve múlt,
de visszarévedő szemünk elé tűnt
hogy álmaink világa nem fakult.
