Züllött kóborlásaim évtizedei V.
Fajcsák Henrietta (Seth F. Henriett)
Ne akkor szeressetek, ha majd
Fellobban az ezer gyertya ezer lángja,
Ha már nem leszek. Mikor
Csont és egyéb gaz testemet marja.
Akkor szeressetek, amikor
Még itt vagyok veletek. Hamar,
Gyorsan, épp akkor, amikor
Rám vetitek gőgös pillantásaitokat.
Pont akkor szeressetek. Abban a
Riadt, fáradt percben, mikor még üt az Óra,
Életem Órája. Később minden
Változik, az élet, a halál, magányom árnya.
Ne ott szeressetek, sírok közt a
Temetőben. Virágokban, koszorúkban.
Ne szeressetek engem fekete, borús,
Márványos vagy arany színű feliratokban.
Hűvös, havas időben, téli ünnepeken,
Mások előtt, fejet hajtva a temetői lángban.
Márciusi névnapomkor, októberi
Születésem ünnepén díszes koszorúkkal
A temetői lakban, mások előtt.
Ne szeressetek halálom után soha,
Semerre és sehol. Addig és akkor
És ott szeressetek, ahol vagyok ma.
Azt, aki vagyok. Egy perccel sem
Később. Egy utcával arrébb soha.
Senki emberfia előtt színlelve,
Ármánykodva, tettetve, gonoszan
Engem ne szeressetek. Előttem
Szeressetek, titokban, hogy senki se lássa,
Sub rosa. Igen nehéz, igen hosszú
Szeretet. Engem így szeressetek hosszan.
Életem Óráját alig lehet majd
Hallani, mert én leszek Nektek az Örök Óra.
Eger, 2005. (javított vált. 2023. 11.11.)
