Az egyezség
Szép éjszaka volt, felhőtlen égbolttal és sok csillaggal. Az erdő hangjai eltompultak, mintha mindenki tisztelettel adózna az újholdnak, ami teljes sötétséget borított Novaronra. Az ilyen éjszakákon Raven ki szokott menni a házuk melletti tisztásra aludni, távol az otthoni borzalmaktól, távol a testvéreitől. Néha még Vera is vele tartott, bár többnyire nem engedték őt el a szülei. Furcsa volt ez Ravennek, hiszen az ő anyját nem igazán érdekelte, hol kószál a lánya. De nem is számított, mert egy idő után Vera már nem szeretett volna jönni, máshol töltötte inkább az idejét. Mással. Hihetetlen, hogy pár nap alatt mennyi minden meg tud változni. Egy hete Raven még az otthoni, kényelmesnek aligha nevezhető ágyában forgolódta végig az éjszakákat álmatlanul, most pedig itt van… Hol is pontosan? Valami félreeső rengeteg egyik barlangjában, kétnapi járásra Dolorem falvától. A fekete köpenye teljesen átázott, a gyomra hihetetlenül korgott. De ezek mind apró problémák, amiket könnyen kezelni lehet. A frissen lőtt nyúl húsa már a tábortűzön sült, a lángok melege pedig megszárítja majd a köpenyét.
Raven csodálta, hogy milyen hamar megszokta ezt az életet. Nem találta nehéznek, pedig neki kellett megküzdenie mindenért, nem volt semmije, nem számíthatott senkire. Ha tudta volna, hogy ilyen jól elboldogul egyedül is, nem kellett volna az utolsó pillanatig várnia, hogy eljöjjön. Sokkal előbb ott kellett volna hagynia Doloremet. Bár még csak tizenöt éves volt, de akkor is tehetett volna valamit. Bármit. Talán, ha nem vár eddig, nem úgy válnak el Verával, ahogyan tették, talán nem szítaná most Ravent ilyen mély gyűlölet és megvetés. Talán nem gondolkozna olyanokon, hogy visszamegy Dolorembe és kést állít Victor és a bátyjai szívébe.
A tábortűz lángjai magasra csaptak, a nyúl teljesen átsült időközben, de Ravennek teljesen elment az étvágya. Nem lelte örömét egy ideje semmiben, üresnek érezte magát, bár a zavaróan hangos gondolatai egy pillanatra sem hagyták békén. A teste tudatta vele, hogy sürgősen ételre lenne szüksége, de a lány nem nyúlt a hús felé. Ahogy újra és újra végiggondolta az elmúlt pár hét eseményeit, dühe ismét lángra kapott. Annyira szeretett volna tenni bármit az ellen, ami történt, de tudta, hogy képtelen rá. Soha nem gyűlölte még jobban, hogy bár nem ember, mégis emberi: kicsi, jelentéktelen, és legfőképpen tehetetlen. Lehet, hogy eljött otthonról, de ezzel közel sem oldódtak meg a gondjai. Az árulás és magány keserű ízét érezte nap mint nap, és tudta, hogy ha nem tesz valamit, beleőrül. Ugyanakkor talán jobb is lenne, ha megbolondulna. Minek küzd ő itt egyedül, mikor semmi és senki nem várja? Az egyetlen célja az volt, hogy találjon valami felhívást vagy munkát, ami egy időre lefoglalja és pénzt biztosít. Bár lehet, hogy a legelső felhíváson szereplő fenevad cafatokra tépi. És az is könnyen lehet, hogy jobb lenne úgy.
Ha nem temetkezik ilyen mélyre a gondolataiban, talán emberfeletti érzékeivel meghallotta volna, hogy az erdő hirtelen még jobban elcsendesedett. Talán meglátta volna a lángok különös remegését, a sűrű, fekete ködöt, ami megszállta a talajt, a fákat. De mivel Raven nem érzékelt ebből semmit, már csak arra ocsúdott fel, hogy teljes sötétségbe borul körülötte minden, és hirtelen egy fekete homályba burkolózott sík, végtelen hely talaján ül a barlang sziklái helyett. Azonnal felpattant, kezeibe kapta mindkét tőrét, bár valami azt súgta, bármi is történik, az ellen a halandó fegyverek nem érnek semmit. A lehetőségek azonnal pörögni kezdtek az elméjében, de fogalma sem volt, mivel áll szemben. Nem látott még ilyet soha, még csak nem is hallott hasonlóról. Támadó pozíciót vett fel, vékony, szürke farkát idegesen lengette, készen arra, hogy harc közben az egyensúlya megőrzésére használja. Nem is kellett sokáig várnia.
Bármire is számított Raven, a sötétből kibontakozó gyönyörű, ám démoni férfialak nem volt köztük. Szemét teljes feketeség borította, túlvilági sötétség és kegyetlenség áradt minden csontjából. Mégis lenyűgöző volt. Mikor beszélni kezdett, száz élet, száz világ hangján szólt egyszerre.
– Üdvözöllek, kis Holló. Egy ajánlatom lenne számodra.
