Linktár

Nincstelen

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2024/1 számában.

Szétszórtam mindenem,
Mint a lenyugvó Nap
Utolsó sugarait.
Sarumon a por megrekedt,
S bőröm kicserzette
A kinti messzeség.
Nem maradt már semmim,
Csak a lelkemben egy gondolat.
Nagy voltam, s most
Mily kicsiny vagyok,
Felettem ragyognak a kietlen,
Távoli csillagok.
Vándor botom az éji Hold,
S a múlt mögöttem ballag,
Előttem a hallgatag jövő.
Kalapom fejemre nyomom,
Tarisznyám vállamon leng,
S mohón kapok egy délután után,
Mikor láttam szemedben
Egy könnyű fénysugárt izzani.
Nincstelen kószaként
Neked adtam mindenem,
S nem vártam mást érte,
Csak egy futó mosolyt arcodon.