Rétegek között
Hajnali harmat rózsáim itatja,
kelő napsugár szirmait kihajtja,
feltárja selymesen-bársony szépségét,
redők közt lapuló titkok tengerét.
Rózsa légy, illatos, bűbájjal telve,
szépséged óvja tövisek erdeje,
csak azt enged közel, ki megérdemli,
ki töviseddel együtt tud szeretni.
Magjaid szórja bármerre a szellő,
jövődet sose árnyékolja felhő,
maradj állhatatos királyi jellem,
egyedi a sűrű virágtengerben.
Rétegek között illat és a kellem,
minden rózsa külön csoda a kertben,
tarka és barka és vörösen izzó,
szépségük nélkül minden nap oly kínzó.
