A szoknyapecér
Heves vágytól fűtve csapta szelet,
körbeudvarolt lányt, anyóst, menyet,
híre előtte járt, házról házra,
ő gyorsan követte ágyról ágyra.
Tartott szerencséje sok falun át,
míg elérte Boriska kapuját,
kinek anyja nem állhatta képét,
szózáporral jelezve érzését,
hozzá görbebotját jól megrázta,
ahol elérte ütötte-vágta.
Nyakába kapta lábát a legény,
gyorsan iszkolt, mint múltból a remény,
ám jó szokásáról nem mondott le,
megállapodni nem tud, még most se,
űzi vére szépleányok után,
udvarol, a kaszát fogva sután.
