Távolodó kedves
Szépirodalom / Versek (1326 katt) | Aardvark |
2010.12.21. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2015/4 számában.
Most indul, most megy, a kaput bezárta,
Messziről nézem, révedek utána.
Itt bent gubózom, nem nézem, nem látom,
Nem fogom tudni, mivé lesz világom.
Dallamok zsongnak, szüntelen dallamok!
Ahogy ő elmegy, beléjük olvadok.
Köddé vált alak, az út vége előtt
nem intek neked, húzom az elmenőt.
Feladni, tudom, hogy képtelen vagyok.
Legörbül a szám, és sírva fakadok.
Addig ülök itt, levegőt sem veszek,
Míg vissza nem érsz, mozdulatlan leszek.
Szoborrá válok, az idő is megáll,
Nem fáj így semmi: egyfajta kis halál.
Mégis itt belül, valaki dörömböl.
Te vagy az, tudom, futnál börtönödből.
Előző oldal | Aardvark |
Vélemények a műről (eddig 1 db) |