Mentőakció

A jövő útjai / Novellák (1000 katt) Ann Heart
  2019.05.17.

Már jó ideje irtották a lényeket, de úgy tűnt, mintha pusztulás helyett inkább szaporodtak volna. Néhány órája kapták a vészjelzést, mely egy voraxyai teherhajóról érkezett. Tűzskorpiók lepték el őket.

Idő közben Mary pajzsa felmondta a szolgálatot, de mire ezt mellette álló barátnője észrevette, késő volt. Sarah gránátja robbant a távolban, néhány skorpiót a robbanás ereje feléjük repített, ami róla lepattant, de Maryről nem. A mellkasán landoló ízeltlábú nem is tétovázott, méregtövisét belemélyesztette a nő hasába és mérgét belefecskendezte a szervezetébe. A nő felsikított a fájdalomtól.

- Mi történt? - kérdezte hátrasandítva Alex.
- Istenem! Mary! - kiáltott fel West hadnagy, majd gyorsan kezével megpróbálta leütni a rovart, mely egy kis idejébe beletelt. Ezalatt több lövés érte őket. - Nem gondoltam, nem láttam, hogy lemerült a pajzsod - mondta kétségbeesetten. Miközben tüzelt, a falnak háttal támaszkodó társát nézte, aki egyre lejjebb és lejjebb csúszott…
- Semmi baj. Nem tehetsz róla - nyögte nagy nehezen, levegő után kapkodva, majd elájult.
- Itt Sarah West hadnagy! Azonnal transzportálják a gyengélkedőre Mary Smith hadnagyot. Megmarta egy tűzskorpió - parancsolta a karján lévő minipanelbe beszélve. Az aggódás elvette minden figyelmét és így három tűzgolyó is eltalálta szinte egyszerre. Nem érzett semmit, hála a személyes pajzsnak. Mary néhány pillanat múlva amortizálódott a csapatból.
- Rohadt dögök! Mikor pusztultok már el végre! - mondta ingerülten Sarah.
- Mary most már jó kezekben van - próbálta Alex nyugtatni a nőt, de ez nem hatott rá. Tudta, milyen veszélyekkel járhat a tűzskorpió mérge, ha az ellenszérum nem kerül időben a szervezetbe.
- Parker hadnagy! Hol vannak? - kérdezte egy férfihang.
- Itt vagyunk a… - nézett kérdőn Kodonra.
- A hármas szinten, a híd folyosóján - válaszolt helyette.
- Nemsokára ott leszünk! Tartsanak ki!
- Rendben, megpróbálunk – mondta, miközben tüzelt.
- Azt hiszem, kezd kifogyni a fegyver energiája - jelentette Kodon.

Először Alex, majd néhány perccel később Sarah pajzsa is lemerült, aminek védelme nélkül a tűzgolyók fájdalmas égési sérüléseket hagytak maguk után, ahogy a testeken landoltak, mint a bolygóra hulló meteorok. Egy óvatlan pillanatban Alexet több találat is érte egyszerre, melyek a mellkasát és a jobb vállát találták el. Felordított fájdalmában. Érezte az égett bőr- és vérszagot, melytől felkavarodott a gyomra. Mivel figyelme a fájdalomra irányult, így ismét találat érte, de most a lábai sérültek meg, aminek következtében összeesett. A falhoz húzódott és levegőért kapkodott. Kodon bal oldalán, Sarah a jobb oldalán állt helyt. Mindketten bírták még valamennyire, de már nekik sem maradt sok erejük.

- Transzportálj, Alex! - kiáltott rá a nő.
- Nem… nem, segítek! - jelentette ki fájdalomtól eltorzult arccal.
- Megőrültél? Menj vagy meghalsz! - parancsolt rá ismét, de ekkor eltalálta két tűzgolyó a vállánál. Felnyögött és a vállához kapott.
- Elegem van belőletek! - kiáltotta, majd fegyverét átállította és könyörtelenül mészárolni kezdte az ízeltlábúakat. Ez azonban alaposan fogyasztotta az energiát. A Kodonnál lévő fegyver lemerült, így Alex odaadta a sajátját. Sarah felől a skorpiók visszahúzódtak, ám a fegyver lemerült. A rovarok, miután nem érte őket több támadás, elindultak Sarah-ék felé.

- Igazán jöhetne már a felmentő sereg. Bírja még a fegyver, Kodon? - kérdezte a nő.
- Még bírja, de nem túl sokáig. Helyesbítek, nincs több energia. Sajnálom.
- Az önmegsemmisítő bekapcsolt! Öt perc múlva a hajó felrobban! Azonnal hagyják el a hajót! Ismétlem! Az önmegsemmisítő bekapcsolt! Öt perc múlva a hajó felrobban! Azonnal hagyják el a hajót! - hangzott a figyelmeztető gépi hang, melyet már Sarah és Alex nem halhatott, mivel elájultak a súlyos égési sérülésektől. Kodonnak sem volt sok hátra, hajszál híja volt attól, hogy ő is elájuljon, de a plazmagránátok robbanásának hallatán erőt vett magán, amennyire tudott. Bőrének hatvan százaléka megégett. A skorpiók a támadókra céloztak, így Alexéket békén hagyták. Beletelt jó néhány percbe, mire nagy nehezen a parancsnok és kis csoportja, valamint három voraxyai elpusztította a betolakodókat. A folyosó csúszott a barnás, nyálkás testnedvtől, melyből mindenhova jutott.

- Xedon! Marak! Örülök, hogy látlak benneteket - mondta felvillanyozódva társainak, miközben a parancsnok a földön fekvő embereihez sietett. - Lehet, hogy meghaltak?

Lewis parancsnok a nyakukhoz nyúlt, hogy a verőér kitapintásával megállapítsa, életben vannak-e még.

- Még élnek, csak elájultak. Azonnali transzportálás, hat fő! - adta ki a parancsot a férfi a karján lévő minipanelbe. Miután a hat fő amortizálódott, a parancsnok Xedon és Marak társaságában tovább kutattak a skorpiók után.

Tüzetes átvizsgálás után a teherhajó rovarirtása véglegesen lezárult. A sérülteket áttranszportálták az Oziriszre, ahol szakértő ápolásban részesültek. Mary West hadnagy időben megkapta az ellenszérumot, így Alex-szel és Maryvel együtt lábadoztak, majd pár nap elteltével ismét szolgálatba állhattak.



2019. május. 7.

Előző oldal Ann Heart
Vélemények a műről (eddig 2 db)