Pixelhősök könyvajánló
Külvilág / Számtech (1869 katt) | Kapitány |
2011.04.03. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2011/8 számában.
Beregi Tamás könyve, a Pixelhősök 2010-ben jelent meg a Vince Kiadó gondozásában. Az alcím szerint a számítógépes játékok első ötven évének történetét ismerheti meg az olvasó a több mint négyszáz oldalas könyv végigolvasása során. Ez az ötven év az 1950-es évek hőskorszakától a 2000-es évek elejéig, a videojátékok nagykorúvá válásáig terjedő időszakot öleli fel. A Pixelhősök hiánypótló mű: tudomásom szerint magyarul még nem jelent meg hasonló témájú alkotás. Angolul léteznek játéktörténeti könyvek; igaz, nem túl sok, de az érdeklődő olvasó utána tud nézni a számítógépes és a videojátékok múltjának. Érdemes a Pixelhősök irodalomjegyzékét is átböngészni, itt is találhatunk néhány hasznos művet.
Beregi Tamás számos régi, legendás vagy kevésbé ismert játékprogramot idéz fel a színes képekkel gazdagon illusztrált műben. Az író komoly érdeme, hogy nem csak a külföldi fejlesztésű játékoknak nézett utána, hanem számos magyar vonatkozású témát is ismertet. Olvashatunk a The Last Ninja című játékot készítő magyar fejlesztőkről, a Csokonai Művelődési Központról, régi, legendás játékújságokról, mint például a Spectrum és a Commodore Világ, és még egy CoVboy-interjú is helyet kapott a könyvben. Számomra ez a rész volt az egyik legérdekesebb, hiszen az angol nyelvű könyvekben nem igazán írnak a magyar fejlesztőkről (vagy ha igen, néha akkor is tévesen).
A könyv böngészése során a harmincas, negyvenes korosztály tagjait erős nosztalgikus érzés foghatja el: gyermekkorunk néha már elfeledett játékait idézhetjük fel az író segítségével. Magyarországon valamikor a nyolcvanas évek közepén kezdtek elterjedni a mikroszámítógép kategóriába tartozó gépek. Az akkori diákok számára nagy élményt jelentett a Commodore vagy a Sinclair cég gépein történő játék (és persze a BASIC nyelven történő programozás). A nyolcvanas, kilencvenes évek legendás számítógép-gyártó és játékfejlesztő cégeinek többsége már csődbe ment vagy felvásárolták, és ma már csak a Pixelhősökhöz hasonló könyvek emlékeznek meg róluk.
Sajnos néhány kisebb negatívum is feltűnt a könyv olvasása során. Több helyen előfordultak elgépelések, helyesírási hibák, amelyek zavarhatják az olvasót. Találtam néhány szerkesztési hibát is: itt a szavak és a mondatok egymásba érnek, nincsenek közöttük szóközök, ami elég zavaróan hat. A másik negatívum véleményem szerint az, hogy az egyébként vaskos és információkban gazdag könyv a vége felé már eléggé kutyafuttában készülhetett. Az embernek olyan érzése van, hogy bizonyos témákra már nem jutott elég idő vagy energia az író részéről. A hazai játéktörténelem ismert csapatai, mint a Digital Reality vagy a Stormregion szerintem többet érdemeltek volna egy nem egészen egy oldalas fejezetnél és egy kétoldalas képösszeállításnál.
A negatívumok ellenére a Pixelhősök kiváló mű: mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is érdeklődik a számítógépes játékok története iránt, vagy régi játékosként retró érzésre vágyik.
Előző oldal | Kapitány |