Szívvel jövő gondoskodás

Horror / Novellák (53 katt) R. Harbinger
  2021.11.20.

Sam takarója alatt bujkált, és kedvenc szörnyes képregényét olvasgatta zseblámpája fényénél annak ellenére, hogy anyja megtiltotta az esti rémtörténeteket.

Halk kaparászás ütötte meg Sam fülét a folyosóról, ő pedig még lélegzetét is visszafojtotta. Koncentrálnia kellett, hogy elkapjon egy újabb hangot torkában érzett szívdobogása mellett. Félt; édesanyja haragudni fog, ha ismét rajtakapja.

Újabb zajt hallott, ekkor már összerezzent, és eloltotta lámpáját. Óvatosan kilesett a takaró alól, szeme lassan hozzászokott a sötétséghez, és a résnyire hagyott ajtóra szegeződött. Pár pillanat múlva a szobaajtó nyílni kezdett, amitől a túloldalán uralkodó feneketlen sötétség rettegéssel töltötte el Samet. Ő gyermeki ártatlanságában magára rántotta a takarót, mintha azzal megvédhetné magát bármitől. Balsejtelme ellenére próbálta bebeszélni magának, csak édesanyja lépteit hallja.
Szinte zihált a félelemtől, a rettegés beléfojtott minden hangot.

– Szörnyek nincsenek, szörnyek nincsenek – mantrázta némán édesanyja szavait.

Valami lerántotta a takarót Samről, mindezt olyan hirtelen, hogy a kisfiú felfogni sem tudta. Csak pislogott maga elé, majd arcát két kezébe temette, szinte már zokogott. Viaskodtak benne anyja szavai és az általa olvasott rémtörténetek.

Az ágy megmozdult, majdnem felugrott a levegőbe. Sam nem látta látogatóját, de zsigereiben érezte, hogy ágyához lapult. Kézzelfoghatónak tűnt a csontjáig hatoló félelem, ami tettekre sarkallta: felpattant, méternyire szökkent az ágyról, és kiszaladt a szobából.

– Anya! – üvöltötte torkaszakadtából.

Sötét árny robbant ki a folyosóra, felkapaszkodott karmaival a túlsó falra, és a fiú után vetette magát. A falakon és plafonon közlekedett, ezzel pillanatok alatt lefaragta lemaradását. Rávetette magát a lépcsőt elérő gyerekre, és elsodorta.

Sam ordított, miközben súlytalanság kerítette hatalmába. Az idő ólomlábakon vánszorgott, mintha a világ ebbe az egy másodpercbe sűrűsödne.

Tompa puffanással landoltak a földszinten, a rém került alulra, így elnyelte a becsapódás erejét. Felhorzsolta oldalát, és vérével kékre színezte a padlót.

Sam meglátta a kínálkozó alkalmat támadója habozásában, felkelt, és a nappaliba rohant. Térdre rogyott a kanapé mögött, benyúlt az odahajított baseball ütőért, de centik választották el tőle. Fogát összeszorította az erőlködéstől, és meghódított még pár millimétert, csakhogy ekkor erős fogást érzett bokáján. Hangos sikolyt szabadított fel torkából, és hátrasiklott.

A betolakodó a hátára fordította Samet, és undorító, vörhenyes pofáját a gyerek arcába tolta. Győzelmét farkashoz hasonlatosan vicsorgó pofájában érezte, majd harapott, Sam előtt pedig elsötétült a világ.

– Sam! – hallatszott a hang, amiben a fiú ráismert édesanyjára. – Jól vagy?

Sam kinyitotta szemét, és fölé görnyedő anyjára nézett. Az ereiben izzó adrenalin úgy ugrasztotta a nő nyakába, mint a pattanásig összenyomott rugó.

– Van itt egy szörnyeteg, anya!
– Nyugodj meg, szörnyek nem léteznek. Csak álmodtad az egészet.
– De én láttam! – tiltakozott Sam. – Meg akart ölni, fel akart falni! Itt volt egy hatalmas farkas! Hová lett?!
– Nincs itt semmi, kisfiam, biztos csak álmodtad. Megint rémségeket olvastál elalvás előtt?

Sam belepirult a kérdésbe, mialatt még mindig zihált, és próbált megnyugodni. Beismerte anyjának, megszegte utasítását. Azt hitte, haragudni fog miatta, de helyette a konyhába kísérte, hogy tejet melegítsen neki.

– Kérsz bele kakaót is?
– Igen – válaszolta halkan Sam.

Annyira zavarban érezte magát, amiért elragadta képzelete. Megesküdött volna, tényleg látta a szörnyeteget. Dideregni kezdett izzadtságtól átázott pizsamájában, de édesanyja a hátára terítette fürdőköpenyét. Óvatosan megsimította Sam vállát, kedvesen rámosolygott, majd elétette a poharat kékre színeződött kezével, és visszahátrált a pulthoz. Csendben figyelte fiát zölden felizzó tekintetével, és gondosan eltakarta előle a mosogatóba tett, kék vérben tocsogó szívet.

Előző oldal R. Harbinger
Vélemények a műről (eddig 3 db)