Elveszett illúziók
Szépirodalom / Versek (373 katt) | Krómer Ágnes |
2022.10.10. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/10 számában.
Ott vagyunk, ahol elfújja jelenünket az éj,
talpunk alatt ízzón forog a Földanyánk.
Mi ott vagyunk ahol nincs már ébredés,
késbeszaladt szív a markomban vérzik el.
Létezésnek nevezett élet romlott bűze itt,
könnyeket fakasztana, ha tudna Ő még.
Ott voltunk, ahol megfagyott a minden,
a táj, fák, és ölünkbe hull az ég könnye.
Sötétben legyek fényed, ha más elveszett,
véres illúzió a jelen, földre hull és elvész.
Kezemben lüktető szív, még szeretni kész,
átlépve saját árnyékom felett így élek még.
Előző oldal | Krómer Ágnes |