Linktár

A farkas és a lány

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/4 számában.

Kitti már olyan régen élt az erdőben, hogy elfelejtette az időt érzékelni, és az érzésekkel is gondban volt. Csak az ösztön élt benne. Életben maradni.

A jövőkép nélküli jelenben élni, és nem hátranézegetni, régen mi volt, és mi lesz vele, de ez a veszély nem fenyegette, mert nem volt emlékképe. Csak a rideg erdőben érezte jól magát, a farkasok között. Az érzés fogalma nem jelentett mást, csak éhes vagyok, melegem van, vagy pedig fázok.

Szergej, a farkas nőnemű volt. A jövőkép nélküli jelenben élni, és nem hátranézegetni, de nem zavarta a megnevezés, tudott annyi gyengédséget és szeretet adni a kis szerencsétlennek, amit úgy gondolt, egy emberszabású gyerek igényel. Bár néha kicsúszott a száján, aki nem kemény, az megdöglik, de mindig meg is bánta.

Csak éltek bele a nagyvilágba. A jövőkép nélküli jelenben élni, és nem hátranézegetni, tudta jól, hogy az ő kicsikéje a modern társadalomba nem tud beilleszkedni. Nem tudta elképzelni, hogy megtörjék, bárki is bántsa az övét a tanult barbár szokásai miatt. A csak a mának élek trend szerint éltek. Távol a világ zajától, bár néha láttak valami autónak nevezett izét.

Kitti az emberszabásúakat valami különösen kegyetlen fajnak tartotta. A jövőkép nélküli jelenben élni, és nem hátranézegetni, Szergej tudta, ez a világ talán nem egy gyereknek való, de mégis együtt egyedül maradtak, mint ember és farkas, a nem létezők az emberi rendszer és technika világában.

Amit nem látunk, nem fáj, és a jövőkép nélküli jelenben élni, és nem hátranézegetni, ha nem értjük meg sohasem, akkor pláne.