Kapod, amit megérdemelsz!
A földi létünk elején,
A színes csodák mezején,
Még erős hit a várunk,
S a fénylő köddel szállunk.
Az egyetemes igazságot,
Biz, senki el nem csalja,
A visszahatás törvényét
A legrosszabb is vallja.
S kit a józan elv nem érdekel,
Hát kapja, amit megérdemel!
Mert bizony az sosem káros,
Ha egy szabály igazságos:
Hogy bűnösből lesz áldozat,
Ki szenved szörnyű károkat,
És minden tettünk visszahat,
Ha újraélünk vágyakat.
Ha pedig ez így van rendben,
Akkor miért zokogsz a csendben?
És miért lázadsz fel oly bután?
A sok ezredik sors után!