Lírai költészet
A kavicsos sétányon
Egy öreg harcos totyaklik,
S egy játékos búharmat
A sűrűben rotyaklik.
Szivárvány csend
Totymallanék én is!
Rám férne, de bizony,
Ám a szélcsavarta szivárványon
Rengeteg az izom.
Felborult a holdfény
Peng már a derengés,
Hát ezért születtünk?
A borostálló fakoronán
Szélhörcsögök felettünk.
Húzd, rá cigány, húzd!
Könnyeimből fakadó táj,
Lápos pitymallatok,
Vonaglik egy fóka,
Szellentek egy nagyot.
Dalol a halálhegy
Szerelem íz rendül
Deres hókupacon,
Ebihalam sikoltozik
Az átokszülte havon.
Térdig ér a napfény
Degecről érkeztem,
Mert degeci vagyok,
A fényorgonán játszanak
A kivillanó fagyok
Rákos a pontymadár
Tottyan a hópárduc,
Szuszmákolás hallik
Szívem szélszárnyain
A tegnapelőtt hajlik
Rottyantok egy jót
Sipognak a varjak,
Vízisíbor szárnyal,
Fókabagoly villant,
Egy angyalposzátával
Gyönyörű az alkony
Peng a csend, és kong a bonga.
Lírából szőtt csivornyákok
Ők lopták a halálvarjút,
Dollárból font rozsomákok
Kristály sztratoszférán derengő molyákok,
Miattatok halok újra, ám ti ezt nem tudjátok
Ez hát a vég