Kitörés
Tompa a fény, dideregve bokázok a szél karolásán,
várom a lét gyönyörét, de varázsa ma messzire táncol,
nincs maradásom e gyáva, gonosz televény meg is öl tán,
vagy legalábbis a börtöne mélyire vetve leláncol.
Indulok így, nekivetve magam viharán a szeleknek,
arcom az ég fele néz, keresem szigorában a vágyam,
vajh, ki talál-e vajúdva kies ligetére a lelkem,
vagy veszik el, vicsorogva a rettenetén zabolátlan?
Zúg a vihar, dacolok vele fogcsikorogva, de bátran,
enyhe nem adja magát, dörög és heve mennyköveket szór,
bárha a lét gyönyörét valahogy sehogyan se találtam,
ámde szelén furamód kiszakadtam a balga magányból.
