Lent a parton
Néha-néha visszanézek
járt utamra végül
és a régi messzeségek
áradatja szépül,
nincs közötte egy se oly, mit
mára eltagadnék,
bár sosem takarta végig
csak csupán a kék ég.
Voltak ott veszett csaták is
és megalkuvások,
ámde lelkem egyre mégis
új utakra vágyott,
összegyűjtve hát erőmet
jártam én a táncát,
jobbadán a vakmerőnek
balgasága járt át.
És a nagy folyóhoz érve
csónakom kikötve
ring, a parti sás mögötte
azt susogja egyre,
véget ért a harc, hiába
szól tovább az ének,
indulunk Hadész honába
bátoran, mi vének.
